Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1892

XIII. Gyikos Péter: Leo élete és működése

erélye, bölcsesége oldhatta meg szerencsésen azokat, — és ő e tulajdonai melleit finom megnyerő modora, jellemének kristály tisztasága, papi erényeinek bősége, tudományának sokoldalúsága s magas műveltsége által - mely ily körökben mindennél többet használ — kivívta mindenki becsülését és tiszteletét; — s mig egyrészt a kath. egyház érdekeit oly hathatósan és sikerrel védte, másrészt a király kegyét is megnyerte, ki igy nyilatkozott egy alkalommal: »Nuntius Úr! Ön nemcsak kitűnő főpap, de jeles politikus is«, — a legnagyobb elismeréssel szólott működéséről, rendjének nagy keresztjével díszítette föl és öl biboros méltóságra ajánlotta. De csak később lett biboros, mert a pápa egy hétre rá, hogy Pecci visszatért Rómába, nem volt az élők közt. Mint érsek elfogadta a perugiai püspökséget. Első sorban a pápa iránti engedelmességből, másodszor mert nagyra becsülte a perugiaiak állandó ragaszkodását, kik küldöttségileg a pápánál Peccit kérték elárvult egyházmegyéjük főpásztorául, — de azért is, hogy megmutassa, miszerint nem kitüntetéseket, magasabb állásokat hajhász, hanem munkát, ténykedési kört az Úr dicsőségére és egyháza javára. Eddigi működésének egyházpolitikai iránya volt, administralis tehetségének kitüntető tere, hol papi hivatása, az isteniek iránii buzgalma csak a nemes fényt és meleget adta meg világi működésének. — Mint püspök tárhatta föl csak igazán lelkének vallásos irányát, nagy szeretetét Isten és egyháza iránt. Ez volt az ő igazi hivatásának tere. — A viszonyok, midőn püspökségét elfoglalta, nagyon nehezek voltak ; — a pápaság világi uralma haldoklott, majd később az erőszak áldozata lett; a vallásszabadság megcsorbittátott, törvényei lábbal tapostattak, szolgái bántalmaztat tak, szétszórattak : a hitéletet, az erkölcsöket a titkos társulatok izgatásai tönkretették ; — maga a papság is meg volt mételyezve. — És ő szeretettel, erétylyel és kitartással rajta volt a viszonyok javi tásán. Legfőbb czélja volt a tudományos és erényes papság ideálját megközelíteni: — ez által hitte legbiztosabban a nép javát és boldogságát is előmozdítani és a hitetlenséggel legsikeresebben megküzdeni; templomokat restaurált; iskolákat épített, melyekben maga is tanított; hiveit gyakran meglátogatta és mindenütt szavai, tettei által védte azokat és buzdította. Egy szóval jótékony főpap volt, olyan, mint az ég felé emelkedő pára, mely csak azért emelkedik a magasba, hogy onnét mint termékenyítő eső, mint az egek áldása térjen vissza. De működése nemcsak megyéjére, — kihatott az egész országra is. Az umbriai püspöki-kar élén, mely önkénytelenül és önkényt elismerte Pecci fölényét s őt. mint, vezérét követte, tiltakozott a sérelmek ellen, védelmezte az egyház és pápaság jogait az állammal szemben, de mindig tiszteletet parancsoló ildommal és méltóságteljes mérséklettel. Maguk a szárd hatóságok sem tagadhatták meg a szelídség mellett is kérlelhetetlenül erélyes főpaptól becsülésüket. Carini, Perugia főkormányzója, a katonai tisztelgést neki, mint egyházfejedeleninek megadatta. IX. Pius már rég óhajtotta, hogy e ritka főpap, a biboros testület dísze állandóan Rómában lakjék, — a miért is Camerlengónak, ki az apostoli Szék interregnuma alatt a pápa világi ügyeit a legtöbb hatalommal intézi, nevezte ki. — 1878. febr. 7-én az áldott lelkű IX. Pius, crux de cruce, 85 éves korában e mulandó életet az örökkévalóval cserélte föl.