Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1891

Dr. Békefi Remig: A szent korona nemzetünk történetében

— 24 — Nemzetünk azonban nem elégszik meg az engedménynyel. Nevében Deák Ferencz hallatja szavát, s a jogérzet erélyes hangján a nemzet ősi alkotmányát követeli vissza. Mellettünk úgymond — jog és törvény állanak és a szerződések szentsége, — ellenünk az anyagi erő. Alapelve a jog-folytonosság. Régi alkotmányunkból az 1722/23-iki alapokat, az úgynevezett pragmatica sanctiót ragadja meg. Magyarország és Ausztria viszonyát az uralkodó személyének azonosságában, a személyi, personálunióban ismeri föl jogosnak. S midőn az 1861-iki országgyűlésnek nem sikerül a dolgok rendjét az alkotmányosság medrébe terelni, Deák erélye megkétszereződve szólal meg: . . . . »az ország alkotmányos szabadsága nem olyan sajátunk, a melyről szabadon rendelkezhetnénk. Hitünkre bizta a nemzet annak hű megőrzését, és mi felelősek vagyunk a haza és lelkiismeretünk előtt. Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azt az alkotmányos szabadságot, a melyet őseitől örökölt. Tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait; mert a mit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét vissza-hozhatják, de a miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, mindig kétséges. Tűrni fog a nemzet, remélve a szebb jövőt s bizva ügyének igazságában.« S nemzetünk tűrt. Hallgatott Deák szavára és követte tanácsát. Deák meg folyton résen volt. S a mint Lustkandl. a bécsi teréziánum tanára, egy külön munkában azt akarta bebizonyítani, hogy a magyar alkotmány és a monarchia fennállása össze nem férő fogalmak: Deák Ferencz, 1865-ben, a »Pesti Napló« hasábjain közzé-tette a »húsvéti czikk«-et. Kbben Deák Ferencz az ország szine előtt mondja el, hogy azon viszályoknak, melyek Magyarország és Ausztria között -az idők folyamán fölmerültek, sohasem Magyarország, hanem az osztrák államférfiak voltak okai; s valahányszor a meghasonlás tető-pontját érte el, soha sem az osztrák államférfiak, hanem uralkodóink jobb meggyőződése egyenlítette ki az ellentétet s hangolta ismét bizalomra a nemzetet. A magyar nemzet tehát most is az uralkodó bölcseségében és igazságszeretetében bízik. S bár a nemzet sohasem fogja alkotmányos önállását feláldozni : mégis, ha ez visszaállíttatik, kész lesz törvényeit, a menyiben szükségesnek mutatkoznék, törvényszabta uton összhangzásba hozni a monarchia szilárd fenn-állásának biztosságával. A »húsvéti ezikk a nemzet sebeire gyógyító írként hatott; az uralkodót pedig rá-birta az országgyűlés egybehívására. Ennek tárgyalásait Deák Ferencz oly bölcsen vezeti, hogy a trón és nemzet között tátongó űr eltűnik, s nemzetünk bizalmával egész az uralkodó szivéig hatol. A fejedelem megérti a nemzet szavát, — megadja az alkotmányt s elfogadja Deák Ferencz munkálatát, a kiegyezést, mely szerint Magyarország és Ausztria állami önállóságuk megtartásával, ugyanazon uralkodó alatt, egy monarchiát, birodalmat alkotnak. S hogy a nemes mű biztos tető alá jusson, lejő hű magyarjai közé, kiadja a királyi hitlevelet, megesküszik az alkotmányra, a nemzet meg 1867. jun 8-án fölteszi fejére a szent koronát. Igv lett, I. Ferencz József apostoli magyar király. ') Pulssky Ver.: Deák Ferencz. 38. 1.