Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1891

Dr. Békefi Remig: A szent korona nemzetünk történetében

— 25 — A koronázás tényével három-százados félre-értésnek szakadt vége, s a nemzet kibékült királyával. A politikai perek megszűntek; a politikai foglyok bilincsei lehullottak s börtön-ajtaik megnyíltak: az emigránsok, hosszú bujdoklás után, visszatérlek szeretteik körébe s ismét szülőföldjükön hajthatták fejőket édes nyugalomra. A forradalomból szabadságharcz lőn: lázadóknak minősített honvédeink fejét a szabadsághősök dicsőség-koszorúja ékesíti. Az abszolutizmusz áldozatai a nemzeti vértanuk liszteletében részesülnek; az aradi hóhérok műhelyéből a magyarnak (íolgothája készült. A király hü őre alkotmányunknak, — a nemzet teljes bizalommal van a trón iránt. Királyunk a legalkotmányosabb uralkodó Európában, — nemzetünk a király iránti lojalitásban versenyt igen, de elsőbbséget nem ismer. Királyunk a kiegyezés mesterének, Deák Ferencznek, szerény, de kedves emlékkel, az uralkodó-pár arczképével akar kedveskedni a koronázás ulán, — de a haza bölcse, Deák Ferencz, Andrássy Gyula gróf utján előre is megköszöni az ajándékot s ily szavakkal viszonozza a király szándékát: »Őfelsége valószínűleg túlél engem. Ha meghalok, mondja el síromon, hogy Deák Ferencz becsületes ember volt. Ezt kérem jutalmul.« ») S a király teljesítette Deák Ferencz kívánságát, midőn nevében a királyné helyezett halotti koszorút Deák koporsójára. A király, mint jó atya, fölkeresi csapás-sujtotta népéi Szegeden s a hajléktalanok csüggedő lelkébe így önt bizalmat: »Szeged szebb lesz, mint volt!« A nemzet meg a közös veszteség és fájdalom részvét-könyüivel enyhíti a királyi édes apa keservét, midőn egyetlen fiának homlokára halotti babért tűz. A király együtt-érez népével, — a nemzet meg tudja, hogy jövőjének biztosítékai saját kezében vannak. S mivel erős bennem a meggyőződés, hogy a kié az ifjúság, azé a .jövő, — szeretett hazám jövőjeért lángoló lelkem e magasztos perczben, hőn szeretett Tanítványaim! hozzátok röppen s negyed-fél évtizedes élet tapasztalatai és okulásai nyomán kijeleli élet-utaitokat. Ti, kik a király és nemzet közötti benső viszonynak, az országos és a mélyen tisztelt közönségnek ily szokatlan nagy számú összejövetelében nyilvánuló helybeli tüntetés láttára, szem- és fül-tanúi vagytok: ti, kik nemes önérzettel szemlélhetitek, hogy állami önállóságunk biztos alapokon nyugszik, nemzetiségünk izmosodik, társadalmi életünk magyarosodik, művelődésünk emelkedik, tudományosságunk számot tesz; ti, kik a minap elhunyt nagy magyar miniszter, a boldog emlékű Baross Gábor életéből megtanulhattátok, hogy a magyar nemzet-test, ha szabadon keringhet benne a vér, európai hirü embert is szül, — s egyszersmind megnyugvással láthattátok, hogy »a ki életében a nemzeti géniuszt szolgálta, annak sírjánál a nemzeti géniusz virraszt«; ti, kik a politikai és alkotmányos szabadságot egyenesen lelkes kivivőitől, édes apáitoktól, öröklitek; ti, kik európai létünk első ezred-évét a második év-ezreddel kapcsoljátok össze, — s igy a mult letéteményesei és a jövő reményei vagytok: legyetek mindenkor hü alattvalói a koronás magyar királynak, - hiszen a legelső magyar ember a király; a magyar nemzet lojalitását visszatükröző hódolattal támogassátok a trónt mindaddig, mig róla a szent korona ragyog felétek; szeressétek hőn édes magyar hazánkat, múltjáért igaz alapon lelkesedjetek, jelenében munkálkodjatok, jövőjeért meg éljetek, - mert a haza földje csak úgy fogadja be majd szívesen ') Csengery: Deák Ferencz emlékezete. 109 1.