Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1891

Dr. Békefi Remig: A szent korona nemzetünk történetében

rangok ünnepies zúgását s az ágyúk hatalmas dörgését kellemesen egészíti és szárnyalja lúl a tömeg ajkáról elhangzó üdvözlés: »Éljen a magyar szabadság!« Nehogy a II. József kora-beli idők ismétlődjenek, az 1790/91-iki országgyűlés törvénybe iktatja, hogy az uralkodó megkoronázásának hat hó lefolyása előtt végbe kell mennie. S a történelem ezen felfogást is igazolta. Hazánk a koronás királyok kormánya alatt lassan bár, de kivívja az 1818iki törvényeket; s a reakcziónak meg nem koronázott uralkodóra volt szüksége, hogy a saját állami léteért fegyverhez nyúló magyar nemzetre a lázadás bélyegét rásüthesse és jogát a külön államiságra megtagadhassa. Nemzetünk megrendülve hallotta a rászabott halálos ítéletet. Hizva jogában s ügyének igazságosságában lelkesedéssel rántja ki a hüvelyből kardját, s nemzeti múltját tetéző hősiességgel veri ki halált hozó ellenét honunk határai közöl. S midőn két európai nagyhatalom szövetkezése nyomán száz-ezrek zúdulnak ránk; midőn polgári és katonai ügyeink intézői meghasonlanak; s midőn hős honvédeink kezéből kihull a fegyver, — megkezdődik az Ausztriába olvasztás munkája. Nem csoda. Hiszen hiányzik hazánk palladiuma, a nemzeti önállóság jelképe, — az uralkodó fejéről nem ragyog le nemzetünkre a szent korona. Nemzetünk ekkor a haldoklás korát éli. Édes hazánk, Magyarország, földrajzi fogalommá zsugorodik össze; országunk egysége megszűnik: honi törvényeink érvényűket vesztik ; szép magyar nyelvünk az iskolából és kormányzatból kiszorúl s helyét a német foglalja el ; a tisztviselők kara német, cseh és morva elemekből alakúi meg. A baj súlyos voltát mindenki fölismeri. Vannak kik a fölkeléstől várnak segítséget; mások az európai események alakulásában reménykednek. Csak egy ember van, ki a nemzet jogában bizik. — Deák Ferencz. Amint a nemzet döblingi martyrja, a nagy Széchenyi, Deáknak kehidai jószágát megvásároltatta, — Deák Pestre költözött. Ez-óta az ő lakása az államférfiaknak gyülekező helye, — egyénisége meg a nemzet bizalmának középpontja. Hatalmas szelleme nemzeti létünk összes tényezőit felölelte: mély értelme megtalálta az archimedesi pontot, melyről a sorvasztó rendszerre halálos csapás volt mérhető; arany-tiszta becsületessége meg szavainak mindenkor az igazság erejét kölcsönözte. Őrangyalként virraszt a sir szélén busuló nemzet mellett. A heveseket mérsékli, a reményteleneket vigasztalja. Türelemre int és biztat, — hiszen »a hódító joga fegyverének hatalma; s csak addig terjed, a meddig fegyvere ér.« A zavartól és anarchiától gondosan óvja a nemzetet; mert azok »ép úgy ellenségei a szabadságnak, mint az abszolutizniusz önkénye.« He akarja várni azon időt, midőn a kibékülés politikai szükségnek bizonyúl. Tizenkét gyászos emlékű évnek kellett elmúlnia, midőn a fejedelem belátta, hogy népe nem boldog, trónja inog, birodalma szakadozik Az 1860-iki októberi diplomában alkotmányt igér. A következő év február havában kiadja a pátenst, a nyilt-levelet, melyben beváltja igéretét.