Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1890

Dr. Ágh Timót: A pécsi artézi kút.

— 12 — — minél nagyobb a beszivárgási és fúrási függélyesek közötti kiilömbség. Jelen esetben a függélyesek AF. és HD., a kiilömbség HB. Amiből az is következik, hogy nem mindegy a völgy bármely részében fúrni a kutat. Minél közelebb fúrjuk a sinklinál víztartó réteg aljához, annál magasabbra tör a viz, mig a mélyedés oldalain a fúrás, a függélyesek közötti csekély kiilömbség miatt, egyszerű kutakat eredményez. Mo C £ 0 3. ábra. A 3. ábrán A. és H.-nél furt kutak egyszerű kutak lesznek, mig H.-nál artézi-kut felszökő vizzel lesz. Ezek után az artézi kútnak definitióját a következőkép adhatjuk: Feszült helyzetbe hozott vizek lecsapolása. Mesterséges mélyítéseket, fúrásokat azonban nem csupán a mélyebben fekvő vizek felszinre juttatása czéljából eszközölnek. Kutakat fúrnak : a) valamely terület talajának tökéletes ismerete, b) hasznos ásványok felkeresése, c) nagyobb építmények alapzatául szolgáló szilárdabb helyek leikutatása, d) az építkezéseknél szükséges anyagok lehető közelben való felkutatása stb. czéljából. Mind ez csak nagyobb mélyítések által történhetik. A mely mélyítések eredményei: a vasérczek, só, kőszén, építkezési anyagok, szilárd talaj stb. stb. feltárása s azok fekvésének meghatározása.*) Artézi kutakat a mélyebb vizek felemelése czéljából Chinában és Egyptomban ősidőktől fogva fúrtak. De alkalmasint tévednénk ha e fontos találmányt nekik akarnók köszönni; Chinának zárkózottsága e feltevés ellen szól. Ez nálunk szint oly önálló felfedezés mint Chinában. Hogy hol fúrták az első artézi kutat meghatározni nem lehet, vannak mint Dr. Schulze Rudolf, kik hazánknak tulajdonítják az elsőt a 17-ik századból, de nevét mindenesetre a franczaországi Artois grófságban furt kuttól vette, melyet a 18-ik században fúrtak, de a melyet helytelenül tartanak az elsőnek, mert a fenntebb emiitett hazánkbelit nem is emlitve a 17-ik század közepén Modena táján furt hasonló nemű és czélu kútról a történelemnek és van tudomása.**) *) R. Wolf: Vortrag »über Tiefbohrungen«, gehalten auf d. XXIII. Hauptversammlung deutscher Ingenieure in Magdeburg; abgedruckt in d. Zeitschrift d. Vereins 1882. Rd. XXVI. **) A. Fanck: Fortschritte in der Erdbohrtechnik. Leipzig, 1885. Verlag von A. Felix.