Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 31 ­ellentétes rendelettel szemben nyíltan síkra szálltak a franczia földmivesek, mond­ván : Ökreink ismerik a vasárnapot, e napon nem akarnak dolgozni. Napjainkban legtöbbet ad a vasárnapra az angol. A munka teljesen szü­netel a család körében; az olvasás, zongorázás, színházba menés, tánczolás s láto­gatóba járás e napon nem divatos; a vasárnap kiállított okiratoknak nincs köte­lező erejük. Londonban 18(>l-ben pénzzel bírságoltak meg egy német zsidót, mert lakása vasárnap hitsorsosainak kártya-barlangja volt; s az ítéletet igy okolta meg a bíróság: Angolország nem Németország, azért itt az ünnepeket megszentség­teleníteni nem szabad. S ez csakugyan igy van helyén; mert ha a vasárnap az Ür napja, legyen ez az Úrnak szentelve! Mit tegyen tehát a szülő e napon gyermekével ? Minthogy a családi élet viszonyai közvetetlenül befolyásolják a gyerme­ket, ünnepelje meg a vasárnapot az egész család. Az elkerülhetetlenül szükséges szolgai foglalkozáson kívül, ne lássa a gyermek a család egyik tagját se munká­ban : hanem örege-apraja induljon meg együttesen az Ur házába, isteni tiszteletre. Valens, az árián vallású büszke császár, egy alkalommal fényes kíséret­tel lépett a caesareai templomba, hogy itt, akatholikus szertartásokat kigúnyolván, az isteni tiszteletet megháborítsa. Amint a templom ajtaja háta mögött bezáródik, maga előtt látja a hivők buzgó gyülekezetét lelki munkába merülve, felhangzik a szív mélyéből fakadó ének ég felé törő bensőségével, s az Ür szolgájának kezé­ben az Isten Fia épen meghalni készül. A vad ember dühe megtörik ily áldozat lát­tára, tagjait hideg borzongás futja át, idegei megmerevülnek, izmai elvesztik rugé­konyságukat, feje szédülni kezd, s ha szolgája meg nem kapja, ájultan rogy Össze. 1815-ben meg, midőn Napoleon leverése után a bécsi sz. István temp­lomban „Te Deum"-ot tartottak, bebotlott egy fiatal, hitetlen tanár is. Alig lépi át a küszöböt : csengetnek, mert a pap az L r testét mutatja fül. A hivő nép, a katonaság, a hála-adásra megjelenő két császár, a királyok, berezegek és minisz­terek, mint egy ember térdelnek le az Isten imádására. S mi történt? „Oh ! — mondá a tanár — elkezdtek reszketni s önkénytelenül meghajoltak térdeim, s Jézus imádására, úgy mint anyám tanította, hajolt szivem és fakadtak ajkaim ! Oh — gondolám — mégis csak Istennek kell lennie, kit a föld hatalmasai igy leborulva imádnak !!" Ily esetekből minden szülő megtanulhatja, mily csodás erő rejlik az Úr hajlékában. Mindemellett még a vallásos érzületről nem igen gyanúsítható Diderot sem zárta be gyermeke előtt a templom ajtaját, hanem, mikor otthon már meg­elégelte a káté lapozgatását, markába szorítja kicsinyjének kacsóját s megy vele szent misére, melynek nagypénteki és úrnapi szertartásai alatt a hitetlen apának szemébe nyomuló künyek elárulják, hogy szivének jégkérge fölengedett. IIa a templom ily könnyen lefegyverzi még az élet küzdelmeiben nieg­edzett felnőttet is, mily kedves örökséget biztosíthat a viaszként alakítható gyer­meki szívnek! A katholikus szertartások fénye lebilincseli a gyermek szemeit, a kérő és hála-adó énekek bensősége megrezegteti kedélye húrjait, az ájtatoskodók nevé­ben elrebegett hangos imádság összeforrasztja lelkét a jelenlevőkével. S ez nagyon természetes. Alert mi történik a szent mise alatt? Miként az

Next

/
Thumbnails
Contents