Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 32 égbolt csillagai éjjel kisebb-nagyobb, egymástól elütő fénynyel ragyognak, s ba a nap feltolja tányérát a látó-határra, mintha kialudtak volna, nyom nélkül tininek el tekintetünk elől: úgy a társadalmi élet alkotta választó falak, a gazdag és szegény, a hatalmas és egyszerű éles ellentétei megsemmisülnek az oltár előtt, melyen az Isten-ember vérnélküli áldozata végbemegy. Isten a szent mise alatt szolgája által érintkezik gyermekeivel, a Teremtő a teremtettekkel. Ezek fülke resik lélekben, s 0 megjelenik közöttük valóságban. Egyik kér, a Másik ad ; a/, egyik saját javáért esd kegyelmet, a Másik idegen bűnökért áldozza fül magát. Az Eg leereszkedik a földre, a föld átöleli az Eget. Krisztus itt újra megtestesül, tanít, él, szenved, meghal és feltámad; a földi ember, látván a világ-megváltás fönséges drámáját, magába száll, bűnbánatra gerjed, reményleni kezd. megvigasztalódik és uj életre ébred. Az Isten jóságát hirdető „Gloria", a Teremtő mindenhatóságát vissza-hangzó „Credo", a hála érzelmeinek hangját oly hűn tolmácsoló „Praefatio" után, melyről Mozart maga megvallja, hogy benne több szépség és megható erő van, mint az ő összes zeneműveiben, — a föld gyönyörei közt otthonos hivő gondolat-köre szinte nem e világból való lesz, érzelmének hullám-gyűrűi az égi trón körül törnek meg, vágyai a menny felé viszik, hol nincs vége a boldogságnak. Szóval átszellemül s megszentelődik az egész ember. A szent mise magasztos volta gyúlasztotta lángra Martinet keblét is, s adta ajkára azon őszinte vallomást, hogy a templom iskola, hol a nép lmmanizáltatik, szinház, hol örül, muzeum, hol nemesedik izlése. A rend, a humanitás, becsület és igazság eszméit, melyeknek ismeretére mások a családban, a társadalmi közlekedésben, az eszmélkedés szükségében s felsőbb képeztetésben jutnak, a szegény munkás másutt meg nem tanulja, hacsak a szent tribune tövében nem. S ha valaki mindemellett is oly szűkkeblű volna, hogy a gyönge gyermek előtt becsapná a templom ajtaját, jól gondolja meg, hogy valamint a jól elmunkált föld belsejében levő vetőmagból is kiszívja a nap melege az éltető csirát: úgy a még fejletlenség békóiba vert gyermeki lélekhez is megtalálja útját az isteni kegyelem. Az isteni tiszteleten való megjelenés a vasár- és ünnepnap megülésének csak egyik része r hiszen a családi tűzhely sem maradhat meg köznapi színében ! Midőn a franezia forradalom rémei az ,,éhség"-et szentté avatták. Hosanna helyett „éljen a halál"-t kiáltoztak s Paulai szent Vincze szobrát Maratéval cserélték föl, a jobb érzésű családok nem szakítottak az egyházzal, hívek maradtak az ősi ünnepekhez ; mert látták, hogy a konvent megparancsolt ünnepei a karácson, újév, vízkereszt, hamvazó szerda, húsvét, pünkösd s a többi ünnepek magasztosság» mellett szóba sem jöhetnek. Követésre méltó példa ez a nevükre érdemes szülők előtt! Ugy rendezzék be családi életüket, hogy az egyház ünnepe otthon is ünnep legyen. A mit ilyenkor lát, hall és tapasztal a kis gyermek, mélyre vésődik lelkében. Hiszen, — hogy csak egyetlen esetet említsek, ha gondolatban visszarüppeniink az édes anyai védő szárnyak alá s felújítjuk emlékét a gyermekkori karácson-estének, nem kelnek-e ki sirjokból porladozó szülőink s öreg-szülőink? nem látjuk-e őket azon kedves rokonság élén, melynek tagjait ők fűzték egygyé szeretetük bensőségével ? nem érezzük-e édes anyánknak forró csókját, melynek kíséretében egy-két szem aranyos diót és almát adván, igazán boldoggá tett ben-