Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888
— 24 idézek: „Soha se bőszüld meg atyád halálát" . . . . Istenem ! mily szivázakgató az anyára a válás gyermekeitől! Elj boldogul ! Elj boldogul !" . . E megrázó történet részletezése után ragadja meg a szülő a kedvező alkalmat, — a gyermeki lélek meghatottságát, s hangsúlyozza erősen: látod, édes gyermekem! a szorongatott királyi család fájdalmas napjaiban az imával igyekezett elölni lelki gyötrelmeit; a vesztő-helyre hurczolt apának és anyának reményt) a válság perczében lelki erőt, sőt hősi bátorságot az Istenbe vetett hit és azon tudat adott, hogy Isen iránti kötelességüknek eleget tettek; a halál torkánál álló atya és anya csak azon meggyőződéssel hajtotta nyakát nyugodtan nyaktiló alá, hogy gyermekeik Isten ótalma alatt maradnak! Az ima hasznos és szükséges voltát mi sem bizonyítja a gyermek szemében oly kézzcl-foghatólag, mint ha elbeszéli a szülő, hogy szükség és veszély idején még a legmegátalkodottabb hitetlen is imádkozik. Válaszszon tehát a történet lapjain olvasható esetek közöl olyat, mely érzékeny oldaláról kapja meg a gyermeki szivet. Ilyenül kínálkozik Chateaubriand esete: Chateaubriand gróf, fiatal korában, mint „szabadon gondolkodó", a kereszténység szertartásait babonának tartotta. Ekkor történt vele, hogy az Adriai tengeren utaztában kétségbeejtő vihar tört ki, a hajó és vele a rajta levők életveszélybe jutottak. A hajóskapitány a mentés összes eszközeit fölhasználja a matrózok egész oda-adással helyt állnak; de mindez eredménytelen, a hullámok már elbontással fenyegetik a szerencsétlen utazókat. A kapitány, meggyőződvén az emberi erő elégtelenségéről, szobájába lép, meggyújtja a Szűz Anya képe előtti lámpát s hozzá-kezd a lorettói litániához, melyet a matrózok részint egyenesen állva s hajadon fővel, részint ágyakra térdelve folytattak tovább. ,,Soha életemben — mondja Chateaubriand — nem imádkoztam oly áhítattal ezen litániát, főleg ezen részét: Hűséges Szűz könyörögj érettünk! mint ezen irtózatos tengeri viharnak közepette." III. Imádkozzanak gyerniekökért. Szalézi Szent Ferencz, midőn egy anya azon panaszszal lépett eléje, hogy bármennyit beszél is fiának Istenről, a vallásosság sehogy sem ver gyökeret lelkében, igy válaszolt: ,,A helyett, hogy fiaddal állandóan Istenről beszélgetnél, minél gyakrabban Istennel beszélgess fiadról!" E pár szó határozott utasítás a szülők számára ; magyarázatra nem szorulnak, minden félreértést kizárnak s a nevelés munkáját biztos mederben vezetik tovább. A lelki élet jeles mesterének tanácsát értse meg, fogadja el és kövesse minden szülő oly készséggel, mint Stolberg Frigyes Lipót gróf, ki nyíltan megvallotta magáról: Az az én naponkinti forr*') imám, s előbb nem is fogok munkához, mig el nem végzem, hogy gyermekeim kisebbítsék nagy felelősségemet halálos órámon : hogy minden gondolatuknál és tettüknél Isten dicsősége és saját lelki üdvök lebegjen szemeik előtt ; hogy Jézus Krisztust és szent egyházát mindenek fölött szeressék s felebarátjokkal Isten iránti alázatosságból tegyenek annyi jót, mennyi csak tőlük telik. S a gondolat, liogy gyermekeimért imádkozni kötelességem, leginkább az évenkint ismétlődő emlék-napokon, az egyszerűségükben