Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 20 hogy iránta hálára köteles s hozzá mindenkor bizalommal fordulhat: nem esik soha azon bal-felfogás áldozatául, hogy csak azért imádkozzék, inert mások is látják ; nem lesz rá teher és veszedelem a nyilvánosság és nyilt elismerés ; s nem jár úgy, mint azon jámbor herczegnő, ki egy alkalommal könyes szemekkel távozván a gyóntat«) széktől, annyira feltűnt az ájtatoskodók egyikének, hogy ez önkénytelenül ily szavakra fakadt: ,.Istenem, minő angyal"! A herczegnő e pillanattól kezdve önmagát kezdte csodálni, saját áhítatát bámulta, — elvesztette igazi buzgalmát. Halálos döfést kapna a vallásos nevelés, ha a szülők a család rendes közös-imáját idegen ember miatt elhagynák. Teszem, vendégje érkezik a családnak, s nem menthető szégyenkezésből evés előtt és után nem imádkoznak. Egy ily hibás lépés veszélyezteti az összes működést. Mert a tin gondolkodni kezd — hisz' ennyit már tud ám! — s kérdi magától: miért nem imádkoztunk ma'? Arra a következtetésre jut, — a mi különben igaz is — hogy szülői restelték az idegen előtt végezni azt, mit neki mindenkor oly melegen ajánlgattak. Hasztalan lesz ezután minden beszéd és tett; a kis gyermek belátott a kártyába!! Midőn a szellemi képzés munkája megindul, s a gyermek foglalatoskodni kezd. rá kell vezetni, hogy minden dolgát Istennel kezdje és végezze : mert „ha <) segit, mi sem nehéz, — ha < > elhagy, erőnk elvész." Már a pogány Plinius is ily szavakkal helyesli ezt: „Jól és bölcsen rendelték eleink, hogy minden dolgot könyörgéssel kezdjünk ; mert semmihez sem foghat az ember sikerrel, a halhatatlan istenek segítsége, tanácsa és tisztelete nélkül." Itt azonban nem szükséges a hosszú ima, elég egy rövid fohász: Istenem segély meg! Hála Istennek! Nem tudom eléggé ajánlani a szülőknek : óvakodjanak a gyermek hosszas imádkoztatásától! IIa valahol, úgy itt érvényesüljön e közmondás: „Mindenben mértéket"! Inkább többször, de röviden imádkozzék a gyermek ; igy nem ún rá az imára soha; a hosszú imák ellenben elvennék kedvét, a kényszerűség békójába vernék akaratát, s szabadulna tőlök, mihelyt tehetné. Az ima rövidsége mellett is megesik azonban, hogy a gyermeknek nincs kedve az imához. Ily esetben nagy szükség van a szülő tapintatára! Vizsgálja meg mi a kedvetlenség oka V Már nem egyszer panaszkodott a gyermek arról, hogy mily sokszor kérte az Istent ezért, meg ezért, s még eddig soha sem teljesítette kérését. Ily esetben ne legyen rest a szülő, s imigyen okolja meg a dolgot gyermeke előtt: Kedvesem, szivem öröme! Tudd meg, hogy Isten csak azon kérést hallgatja meg, melynek teljesülése üdvös az emberre. Óhajod tehát vagy helyes, vagy nem. Ha helyes, ne csüggedj a könyörgésben ! IIa helytelen, változtasd meg! Máskor meg szinte megrázkódva veszi észre a szülő, hogy gyermeke azért nem akar imádkozni, mert kedélye nincs jól hangolva, vagy — mint mondják — bal lábbal kelt föl; — szóval, mert neki nem tetszik. Itt legajánlatosabb eljárásmód, melyet II. Ferdinánd királyunk édes atyja, Károly főherczeg, követett imádságtól szabadkozó fiával. 0 ugyanis, azon elvet vallván, hogy gyermekei Istennek, s csak közvetve, Isten miatt, nevelődjenek a világnak, s első sorban legyenek keresztények, azután berezegek, - midőn értesült Nándor ti a vonako-