Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 21 dásáról, kezébe vévén a vesszőt, jól végig mérte fiát s igy szólt: Az ifjúkori hibák előtt bizonyos pontig szemet hunyhat az ember, de a mi a jámborságba ütközik, s a lelket elvonja Istentől, elnézésre nem számíthat. De azt veti ellen valaki: Mégis csak helytelen dolog imádságra veréssel kényszeríteni a fiút! Ne hagyjuk azonban figyelmen kivlll : a gyermeket le kell szoktatnunk szeszélyeiről, mert később tűrhetetlen tagja lesz a társadalomnak; az élet igazságot szolgáltatott Salamon szavainak : Azon gyermek, a melyik akaratát mindig követheti, megszégyeníti anyját; a gyermek épen akkor szorulhat az imára, midőn semmi kedve sincs hozzá ! Vannak gyermekek, kik azért lankadnak el az imában, inert nincsenek tisztában természetével. Itt már a hit-oktató szerepét veszi át a sziilő, s fejtegeti az ima jelentőségét. Minthogy az ily gondolkodású gyermek már fejlettebb korú, a meggyőzés eszközei közé magasabb rendűek is bejuthatnak. Látod édes gyermekem, — mondhatja a szülő - mennyi jóval halmozott el bennünket a kegyes Isten; mindezekért hálával tartozunk, ezt pedig csak imával róhatjuk le. De más részről még mily sokra van szükségünk, s ha kérjük, meg is adja; hiszen O mondá: „Kérjetek és adatik, zörgessetek és megnyittatik nektek". L

Tgy bánik O velünk, mint a régi spartaiak gyermekeikkel. Ezek ugyanis nem kapták kezükbe a kenyér-darabot, hanem, ha éheztek, le kellett lőniök a gerendáról, hova szülőik azért tették, hogy övéiket még ez által is gyakorolják a nyilazásban. Helyesen mondja tehát Szent Ágoston: „Felszáll az ima, és leszáll az Isten irgalma" ! Az ima azon szent kapocs, mely a család tagjait egymással és Istennel összeköti. „Semmi sincs — mondja Kölcsey mi az emberi szivet annyira fölemelhetné, következőleg az élet mindennapi jeleneteiben, s a szenvedélyek és indulatok örök ostromában hozzá ragadt szennytől annyira megtisztíthatná, mint az istenség nagy gondolatával foglalatoskodás." Archimedes, a lángeszű görög, csak egy pontot kért a földön kivül, s ígérte, hogy a földet kimozdítja sarkából. S a világ ezért megbámulta. Pedig az imádkozó még többet művel: az Eget indítja meg! így lesz az ima: létra, melyen az Ur trónja elé juthatunk; forrás, melyből az egyénre és családra üdv és boldogség patakzik, — hisz' megigérte isteni Mesterünk : „A hol ketten, vagy hárman az én nevemben össze-jönnek, én ott vagyok közöttük." Továbbá igy is okoskodhatik a szülő: Gyermekem ! Még nem láttam erényes embert, ki nem volt igazán vallásos. Nem akadtam alapjában vallásos emberre, ki nem egyképen becsülte az imát és a vallást. Nincs tudomásom róla, hogy a ki az imát élet-szükségnek vallotta, az örök életet tekintve bölcs, a társalgásban kedves, megjelenésében alázatos és szerény nem volt volna. De azt már nagyon is sokszor tapasztaltam, hogy az ima ellenségei darabosak, nyersek, gőgösek ós előítéletesek. A gyermek szívesen meghajol a tekintély előtt; helyén lesz tehát vele megismertetni, mily véleménynyel vannak egyesek az imáról. Megemlithető például Xenophones, ki szerint jó érzületű férfiaktól megvárható, hogy minden étkezés előtt dicsérjék az Urat, üdvöt szerző szavakkal és tiszta szivvel ajánlják föl a szent áldást és imádkozzanak, hogy adjon nekik erőt a jó gyakorlására. Könnyen utat törnek a gyermeki szívhez Deschvandcn l'ál azon szavai