Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1888

— 15 A természet után legérthetőbb káté a kis gyermekre nézve a szent írás. Válaszsza ki tehát a szülő ebből a leghatásosabb helyeket; beszélje el pl. a teremtés történetét; Ádám és Eva esetét; Noé és Ábrahám személyéhez iüződő eseményeket; József történetét se hagyja emlités nélkül, mert itt szépen festheti az isteni jóságot, mely Józsefnek még a börtön ajtai előtt is szilárdul álló lelki erejét oly gazdagon jutalmazta. Leggazdagabb adattárra azonban Jézus élettörténetében akad a szülő. Igy Krisztus születése, a pásztorok öröme, a napkeleti bölcsek utazása, Jézus gyermek kora, viszonya szülőihez, széles és nyilt teret jelelnek ki a szülő számára, hogy gyermeke előtt a mindenható Istennek az emberiséget átkaroló atyai szeretét élénk vonásokban rajzolhassa. A mult században élt egy tanultság hirében álló franczia, kinek figyelmét a nevelés ügye sem kerülte ki, sőt meglepő nézetével e téren még föl is tünt. Többek közt azt a hitet vallotta, hogy a gyermekkel 16 — 18 éves koráig nem kell az Istent megismertetni, mert úgy sem tud ja felfogni az O mindenhatóságát, végtelen nagyságát és határtalan jóságát. Ezen ellenvetésre igen egyszerű a válasz: a) Sokan 15—20 éves korukig nem ismerik föl, melyik anyag méreg, s melyik nem ? Nehogy tehát valamiképen megmérgezzék magokat, ez idő pontig ne egyenek semmit. Dőre beszéd — mondja ugy-e valaki ? hiszen e hosszú koplalás a test életébe kerülne. Igaz! De hát mérjünk egyenlő mértékkel, s ha megadjuk a test lét-föltételét, ne vonjuk meg ugyanezt a lélektől se! b) Minden okos szülő megköveteli kis gyermekétől, hogy ne játszék a késsel, hanem hagyja nyugodtan, nehogy esetleg megvágja valamelyik tagját. Már pedig, úgy hiszem, senki sem fogja rá a fejlődő kicsire, hogy tudja és fölfogja a tilalom okát. Legyünk tehát igazságosak és valljuk meg, hogy valamint csekély fokú szeretre számithatna azon nagyvárosi atya, ki falun nevelt gyermekével csak felnőtt korában ismertetné meg magát; valamint értelmetlen földművelő volna az, ki bevárná, mig vetését gaz és gyom veri föl; valamint szakavatatlan kertésznek tartanok azt, ki nagy fába akarna beojtani: épen úgy alapjában elhibázott nevelés lenne az, mely a hirhedt franczia állás-pontjára helyezkednék ; mely a gyermek lelki világát majd két év-tizededig sötéten hagyná! mely Istent a kis gyermek lelki szemei előtt elrejtené. Teljes igazság szól tehát hozzánk Szent Pál ezen szavaiban: „Hogyha a zsenge szent, az egész termény is az ; és ha a gyökér szent, az ágak is azok." c) De hallgassuk meg végül a tapasztalást is. — A kereszt-anya hat éves kis kereszt-fiát arra tanítgatta, hogy mindenét a jó Istentől kapta ... Az nem igaz, — volt a kis fiú válasza — mert uj ruhámat anyám készitette, a szövetet hozzá a zsidótól vette, a pénzt atyám adta hozzá; ő meg festett egy képet, ezt eladta, s igy jutott a pénzhez. — Joggal kérdezhetjük most már, szólhatott volna-e így a kis gyermek, ha ideje korán megtanulja, hogy Isten á mi igazi Atyánk, ki bennünket nemcsak tereintett, hanem végtelen kegyességgel ápol, eltart és gongoz is? Mivel tehát sok igazság van abban, a mit tapasztalt nevelők nyilt homlokkal hirdetnek, hogy a gyermek hatodik évével nevelése is befejeződik, — „ébreszszük föl -- biztat Rónay — a vallás szunnyadó eszméit a gyermek lelkében akkor, midőn esze fejleni kezd s fogékony szive jóra, rosszra egyaránt haj-