Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1887

— 20 — házasodott nők. A nem-átható igéktől csak cselekvő alakú mult idejii igenevek képezhetők; pl. egolöl, a ki ment (nem pegolül) ; edeilöl, a ki meghalt (holt) ; ekömöl, a ki jött; ejenöl, a mi történt; egonöl, a ki futott. A személyragozott igének is lehet igenévi alakja; pl. löfoböl (oh löföl), én a ki szeretek; palöfoböl, én a ki szerettetem; löfomoköl, a ki szereti magamagát stb. Fokozható is; pl. löfölum, jobban szerető, a ki jobban szenet; löfölün, a legjobban szerető, a ki legjobban szeret; palöfölum, a ki legjobban szerettetik ; polöföliin, a ki legjobban fog szerettetni. A kezdődő vagy szándékolt cselekvést linön igével és igenévvel, vagy az ige elé tett sta szócskával fejezzük ki; pl. binob motiivöl (stamotiivob) elutazóban vagyok ; ftbinof ya siifugöl (estasiifugof) menekülőben volt, el akart menekülni (nő). IV, Állapotjelző (pöliip). Az igenév pö- előképzővel: pl. pölöföl, a kit szeretni kell; pöilöföl, a kit állandóan szeretni kell, szerettetendő; pösenöl, a ki gyógyítandó. Ha azt akarjuk kifejezni, hogy valaminek meg kell történni (mutabid), akkor kitesszük a semleges linos mellé az állapotjelzőt, melyet szinte a semleges nembe tehetünk; pl. atos binos pölogöl (os), ez látható, ezt látni kell; pölogölos binos, látható; pölöfölos binos, a mit szeretni kell; teldikos binos pöklödöl, kelosi no logon; több olyan van, amit hinnünk kell, anélkül hogy látnók (a mit nem lát az ember). 8. A határozók (ladvelibs). Megkülönböztetünk törzshatározókat és származott határozókat. Törzshatározók pl. el, épen most; nü, e pillanatban (lenü); nu, most; ofen, gyakran; ya, már; tän (o), akkor, aztán ; us, ott; is, itt. Származott határozók ik, o és iko-ra, végződnek. (Az ik végzetüelc tulajdonkép melléknevek és használatuk félreértésen alapszik, illetőleg germanizmus.) Ha az ik végzetii határozó közvetlen az ige után áll, változatlanul maradhat; pl. aikel lifom^ucíi/c, kanom deilön takedik, a ki jól él, meghalhat nyugodtan ; épen igy seledik (ritka és ritkán). Ha azonban egyedül állnak vagy a világosabb értelem ugy kivánja, a határozói o képzőt tesszük hozzájuk; pl. likostadons ? hogy érzi magát? danob, cju~ diko, köszönöm, jól; deliko, naponként. — Épen igy képezünk határozókat a középés felsőfokból, sőt főnevekből is; pl. step, lépés ; stepo, lépésről lépésre, léptenkint; rnudo, szájjal, élőszóval; penedo, levélben (-ileg) penädo, írásban (-ilag); gudikumo, jobban ; gudiküno, legjobban ; domo, otthon ; delo, nappal; neito, éjjel ; yufo segítségével; pladalo (ü) képviseletében. Ezen utóbbiakról jegyezzük meg, hogy alanyesettel köttetnek; pl. yufo (ü) flen obik, barátom segítségével; pladalo (ü) sanel ziläkik, a körorvos képviseletében. Ha eléjök a tétetik, az jelenidőt jelent, azaz = ma, ä - tegnap; e = tegnapelőtt; i harmadnapja; o — holnap ; u = holnapután; pl. adelo, ma; üdelo, tegnap; edelo, tegnapelőtt; idelo, tegnapelőtt előtt; odelo, holnap: udelo, holnapután. — Agödelo, ma reggel; ogödelo, holnap reggel stb. — Azendelo, ma délben; iivendelo, tegnap este; oneito, holnap éjjel. — Tudel, ma; yesdel, tegnap; model, holnap ; ilyesdel (telyesdel), tegnapelőtt; omodel, holnapután; avigo, ezen a héten ; ävigo, a mult héten ; ayelo, az idén, eb-