Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1887

— 16sen, az érzés; érzik (valami -os); érzem, te, ő, ti, mi. sev, az ismerés; én, mi, ő (férfi), ti, ők (férfiak), minket. spin, a tövis; szúrok, ő megszúrja magát (férfi), magukat. Ezen igék lobon, lónön, dalán, íötön, mutön a német szókötéshez, alkalmazkodnak. Nekem vagy nálam van, lalol. Azon tárgy, a mely nekem vagy nálam van, tárgyesetbe tétetik, mintha igy mondanám: én birok, vagy birom; pl. van atyám (nekem =_ én birok atyát) lalobfati; van pénzed, lalol moni; vannak gyermekei (ő bir gyermekeket) labom (of) cilis; nálam van a könyv (én birom a könyvet), labob luki; nálad vannak könyveim (birod könyveimet), lábol bul<is oba (obik). Vannak barátaink, laboh flenis; neki (nő) vannak házai, labof domií. Nekem nincs, na lobob stb. -é, -éi, enyém, tied, övé stb. igy fordittatik : tartozik vagy tartoznak valakihez (a németben: gehört, gehören); pl, a kert az atyáé, gad Ionom fate-, a házak a tieid, doms lönoms obe; a kalapok az anyáéi, häts lönoms mote (ji-fale). Nekem szabad, dalob stb. Nekem kell, mutob, vagy sötol stb. Sfluton (müssen) kényszerűséget, sötön (sollen) kötelességet jelent. Ha igével (de kérdőszó nélkül) kérdezünk, az ige elé, vagy után li (-e, váljon) szócskát teszünk, de mindig kötjellel; pl. akar ön ? vilons~li? vagy li-vilons ? van (vannak) neked ? van (vannak) nálad? birsz? li-labol? vagy labol-li? Ezen ~li má3 szókhoz is köthető; pl. li-lonedo seistons? mióta fekszik ön"? Ha kérdő szóval kérdezünk és a li szócskát is kiteszsziik, ez nyomatékosabb kérdést jelent; pl. Kiplad binom-li ? ugyan hol van ő ? Az egyesszámu második személyben a két l kikerülése végett és az egész többes számban a mássalhangzók torlódása kikerülése céljából rendesen az ige előtt szokott lenni a li. A tagadó mondatban a no = nem, az ige előtt és után is állhat; no löfob, vagy löfob no, nem szeretek (-em, -lek); no mutos binön, nem kell meglennie. Ha tagadólag kérdezünk, pl. nem szeretek én ? akkor no az ige előtt áll; pl. no löfob-li? de az igét követő -li után is állhat; pl. löfob-li no? Ha pedig a li az igét megelőzi, a no a li előtt áll; pl. no li-löfob ? vagy a U~ve 1 összekapcsolva utána, igy: löfob li-no ? Az i (hangzó előtt: id) = is, azon szó előtt szokott állni, melyhez tartozik ; pl. azelőtt is, i vöno; most is, i nu; gyümölcsfák is vannak ott, us binoms i pomabims. 2. A végzetlen mull (pätäp). Az igető elé ri-t teszünk; pl. iilöfob, én szereték (-ém, -élek, oli, olis). 3. A végzetlen jövő (potüp). Az igető elé o-t teszünk; pl. olöfob, én szeretni fogok (fogom, foglak, oli, olis). 4. Végzett jelen (peliip). Az igető elé e-t teszünk: pl. elüfob, én szerettem (-elek, oli, olis).