Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1887

— 17 — 5. Végzett mult (pitiip ) Az igető elő t-t teszünk ; pl. ilöfob, én szerettem vala (-elek, oli, olis). 6. Végzett jövő (pulii p ) Az igető elé u-t teszünk; pl. ulüfob, én szcretendettem (-elek, oli, olis.) A magyarban nem igen használtatik ezen alak, csak körülírással ily értelemben : akkorra már én szeretni fogtam, az a jövőben ugyan, de előbb, mint te, ő, stb. Ha a végzetlen jelenidő elé a-t teszünk, az azt jelenti, hogy : épen most, 7iu, nit; pl. alogob, épen most látom, hogy stb. Ha a cselekvés tartósságát akarjuk kifejezni, akkor az előrag és az ige közé t-t teszünk ; pl. God aibinom gudik, az isten mindig jó; ailogob oli, mindig látlak, äilogob oli, mindig látlak vala téged; eilogob oli, mindig láttalak; oilogob olis, mindig látni foglak titeket; ailöfobok, én állandóan szeretem magamat. HaBonlólag a szenvedő alakban is. II. Kötniód (mögabid.) IIa a jelentőmód bármely idejéhez kötjellel -la szócskát függesztünk, megkapjuk a kötmódnak hasonló idejét; pl. lüfob-la, (hogy)szeressek; ifillöfob-Ia, lia szeretnék; äsiikom, va elogob-la omi; kérdezte, váljon láttam-e őt; igepükols-la, (hogy) ti feleltetek volna. Tehát a függő, feltételező mondatokban használtatik; pl. sagon, das flen olik ekömom-la; (mondatik) mondják, liogy barátod megjött (légyen); vilob, das golol-la; akarom, liogy menj; lesagom, das evobol-la (vagy csak evoliol), állítják, hogy dolgoztál (légyen). IIa kötmódu igével kérdezünk, akkor a h és la összekerülnek. Ezekről jegyezzük meg, hogy bármelyik állhat az ige előtt, ha a másik az ige után áll; pl. li-löfob-la ? vagy la-löfob-li ? szeressek ? li-oläson-Ja ? jelen lenne majd ott valaki ? vagy mind a kettő az ige előtt vagy után; pl. löíob-li-la? li-la-Iöfob? szeressek? Ez esetben a U megelőzi a la t. A lt az igétől elválva más szóhoz is kapcsolható; pl. buki-li älautof-la? ő (t. i. nő) volna, ki a könyvet szerkeszté? iledos-la pöpi-li? az (t. i. valami) pirosra festette volna a papirost ? Ha pedig a tagadó no szócska is hozzájárul; az akár az ige, akár a kérdő szócska előtt, akár mindezeknek utána is állhat; pl. no löíob-li-la? ne szeressek? vagy no-li löfob-la ? vagy löfob-li-Ia no? no elanons-li-la ? nem lelkesített volna ön ? vagy no-li elanons-la ? III. Parancsoló mód (biidabid.) Ez kétféle, enyhe és szigorú (biidabid és lebüdabid). Az enyhe parancsolónak jelzője öd; pl. givolöd, adjál! gülobsöd, örüljünk ! elenadomöd! tanult légyen ő! A szigorú parancsolónak jelzője öz; pl. gololöz, takarodjál! menj! el veled ! epenolsöz ya! kellett már Írnotok ! odunolöz, meg fogod tenni! IV. Föltételes mód (stipabid) Ennek jelzője öv; használtatik a feltételező és feltételezett mondatokban ; pl. binolöv te lennél; löfoböv, én szeretnék (-ém, -elek, oli, olis) jemomöv, szé-