Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1887

— 11 — Lüfob fati e moti. — Nolol domis flenas. — Elogon vobi kilik voma. Ogivofs bocli cilcs. — Dog äbinom in gad. — Pulii ubinom in bed. — Stupel no sevom völadi velatik raona. — Reg ilabom jevalis tum. O mens lobolsöd Gödi. — Siikobs olis tefü fablüd. — Tugs aibinoms gudikum, ka mon. Söl et evunomok us. — Grolonsöd ga in zifi ! — Püks válik vola pavotoms. — Bims klotomsok me bleds. — Kim no nog pistimom ? — Nems mulas válik ponemomsöd ! — Ven ikömom se lak, etuvom blodi. 3. A főnevek ejtegetése (deklin subsatas). Többes szám (plunum\ s pl. blods, a fivérek. as pl. blodas, a fivéreké (de) es pl. blodes, a fivéreknek (al) is pl. blodis, a fivéreket. Egyes szám (banum). A'anyeset — pl. blod, a fivér. Birtokos eset a pl. bloda, a fivéré (de) Tulajdonító eset e pl. blode, a fivérnek (al) Tárgyeset i pl. blodi, a fivért. A megszólítást alanyesettel fejezzük ki, de elébe teszünk egy o-t; pl. 0 blod! fivér! Egyéb szóviszonyitás elüljárók által történik. Az elüljárók mind alanyesettel köttetnek, de erre a kérdésre hová tárgyesettel; pl. in zif, a városban ; in zifi, a városba. A többes szám az egyes számtól S betű hozzáfiiggesztése által képeztetik . A határozott névelő el nem használtatik, csak a hol elkerülhetlenül megkívánja az értelem világossága. A latin nyelvben sem használtatik. A határozatlan névelőt unom, unos is csak ritkán, főleg elbeszélésekben használjuk, helyette sembál = valamely, szó van szokásban ; tehát ezen kifejezés fat azt is jelenti az atya és azt is egy, valamely atya. A volapükfőnevek mind egyneműek, azaz nincs himnemü, nőnemű és dolognemü főnév. A természeti nem megkülönböztetése céljából a nőt vagy nőstényt jelentő nevek elé e szótag ji tétetik, és pedig mindig kötjellel; pl. blod, fivér ; ji-blod, nővér; gok, a kakas; ji-golt, a tyúk. Ha pedig nők hivatását, állását, vagy foglalkozását akarjuk jelezni, of szótagot teszünk a nevek elé, szinte kötjellel; pl. tidel, tanító; of-tidél, tanítónő; (ji-tidel, tanítóné, azaz tanítónak a felesége). — A határozatlan dolognem jelzésére os végzetet használunk ; pl. gudikos, a mi jó ; badikos, valami rosz ; bos, valami; nos, semmi, (tehát főnévileg). Ezen elő- és utóképzőket természetesen a névelő is fölveszi, ha egyáltalán használni kellene; pl. el, ji-el, of-el (elof), elos, az, a. Ha az állítmány névszó, a kötige mindig kiteendő; pl. vat binom pöfüdik, a viz (van) hasznos; vin e bil binoms dümik ciles, a bor és sör (vannak) ártalmasak a gyermekeknek. Többes számú alany után is egyesszámban maradhat a melléknévi állítmány. A jelző melléknév rendszerint változatlanul áll főneve után ; pl. gleit gletik, a nagy pohár. Ha azonban a melléknévre^ súlyt fektetünk és főneve elé tesszük, vagy ha nincs közvetlenül főneve után, hanem attól néhány szó által elválasztva, akkor főnevével számban ós esetben megegyeztetjük ; pl. ledik lói, a piros rózsa; ledike lole, a piros rózsának; vagy lole ledik.