Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1887

— 12 — Az összetett szókban a határozó szó (első) az egyes birtokos esetben áll: pl. vola pi'ik, világnyelv ; ladaflen, szivem barátom (Busenfreund). A többszörös összetételekben is; pl. volapükatidel, világnyelvtanító. — A kétértelműség kikerülése végett néha a többes birtokos (raga as) vagy a határozó képző o is használtatik. A birtokviszonyban a birtoknév megelőzi a birtokost; pl. fiuk bima, a fának gyümölcse (bimafluk). 4. Elő- és utó képzők. A mellékneveket -ik utóképzővel alkotjuk; pl. diim, kár; döntik, káros; glet, a nagyság; glelilc, nagy. De képeztetnek melléknevek lik vagy sik képzővel is; pl. load, a fa (Holz) ; boadik, fából való; boadsili, fás (fával vegyes); boadlik, fás (fában gazdag); ston, kő ; stonilc, kőből való; stonsik, kővel vegyes (a miben kő van); stonlik, köves (a hol sok kő van). Az -il utóképző kicsinyítést jelent; pl. bov, a tál; bovil, a csésze; tab, az asztal; tabil, a kis asztal; flen, a barát; fle,iil, barátocskám. Az -el utóképző személyi foglalkozást jelent; pl. tid, a tanítás; tidel, a tanító ; sanél, az orvos ; kukéi, a szakács ; of-kuliéi, a szakácsné. Az -ül utó képző elvont értelmű főneveket képez; pl. kap, fej; kapäl, értelem, ész; lad, sziv; ladäl, szivesség ; jön, szépség; jönäl, szellemesség. A le- előképző jóértelmü erősítést jelent; pl. dom, a ház ; ledom, a palota ; nom, a szabály ; lenom, alapszabály ; lobedik, alázatos ; lelobedik, legalázatosabb, igen alázatos; lenu, épen most; leno, épen nem ; lesi, igen (jawol). A lu- előképző a neveknek a silányság, rosszaság mellékfogalmát kölcsönzi ; pl. dom, a ház; ludom, a viskó; cem, a szoba; lucent, a benyíló, mellékszoba ; fat, az atya; lufat, a mostoha atya; pali, terjesztés; lupák, ragályosítás ; sanél, az orvos; lusanel, a kontár; vat, a viz; luvat, a vizelet. A ne- előképző a szó alapérteményét tagadja ; pl. dalidik, drága, becses ; jledelidik, olcsó, nem sokat érő; dan, köszönet, hála; nedan, hálátlanság; san, üdv, boldogság; nesan, kárhozat; flen, jó barát; neflen, ellenség. 5. A melléknév fokozása (plulüenam ladyeka.) A melléknevek fokozása igen egyszerű. A középfokban um, a felsőfokban ün ragot adunk hozzá; pl. gletik, nagy ; gletikum, nagyobb; gletikün, legnagyobb. Az igenevek, határozók, sőt főnevek is fokozhatok, ha ez értelmileg lehetséges; pl. spidöl, siető; spidölum, jobban siető; spidőlün, nagyon, legjobban, sietve siető; söl, ur; sölum, nagyobb ur; sölün, legnagyobb ur; tip, csúcs; tipum, magasabb csúcs; tipűn, legmagasabb hegycsúcs. — A felső fokot sokszor így fordítjuk : igen, nagyon ; pl. gletikün, igen nagy.