Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1887

í. A betűk (lafabs). A világnyelvben van 8 önhangzó, 19 mássalhangzó és egy hehezet (h); tehát összesen 27 betű. Az önhangzók: a, ii, e, i, o, ö, u, ü. A mássalhangzók : b, c, d, f, g, h, j, k, 1, m, n, p, r, s, t, v, x, y, z. A mely betűk nem ugy ejtetnek ki, mint a magyarban, a következők : a = mint a német a; pl. fat, atya. ä == mint a német ä ; pl. dam, kár. e = mint a magyarban eszóban essem (ich esse) ; pl. men, ember, c = mint a magyar cs ; pl. cil, gyermek, j = mint a magyar s ; pl. jól, nyolc, s = mint a magyar sz: pl. sil, az ég. x = mint a magyar kss ; pl. solaxän, napfölkelés, y = mint a magyar,; ; pl. yel, az év. z = mint a magyar c; pl. sab, zab. Kettős hangzók nincsenek, ha két hangzó egymás mellett fordul elő? mindkettőt külön ki kell ejteni; pl. picidik (olvasd ple-idik), büszke; aiJcel (olvasd a-i-kel), bárki; igy daeg, sötétség; Beut, Németország. Az ii, ö, ü hangzókat ugy is szokták Írásban és nyomtatásban jelölni, hogy a fölöttük levő két pontot elhagyják és helyette az a, o, u hangzók baloldalát kissé behorpasztják. Ezen rövidítés azonban inkább csak a gyors Írásban látszik előnyösnek. 2. A szótagok (silabs). Minden szótag ugy ejtendő ki, a mint irva van. A hangsúly jelzésére egy tompa és egy éles ékezet van alkalmazásban. Az éles ékezet csak az idegen szókban használatos ; a tompa pedig egészen elmaradhat, csak minden egytagú szót és a többtaguak végszótagját kissé nyujtsuk meg, pl lő fob — löfob, szeretek; tál = tal, a föld; saun = szaün; saneli = szanell. A nagy kezdőbetűket akkor használjuk, mikor a magyarban. Ezen szót God, Isten, mindig nagy kezdőbetűvel kell irni. A személy- és helyneveket ugy írjuk, a mint helyesen kiejtve hangzanak, vagy eredeti írásmódjuk szerint"; pl. Jleyer (Schleyer); Bordo (Bordeaux); Széchenyi, Pécs. Olvasási gyakorlatok (lilada pliigs). Plek Sölala (az Ur imádsága). 0 fat obas, el in süls, paisanükomöz nem ola, kömomöz lekinan ola, jenomöz vil ola, äslik in sül, i su tal! Bodi delik obsa givolös obse tudel, e fögivolös obse debis obas, iis id obs aifögivobs debeles obas; e no nindukolös obis in tenüdi, sod aidalivolös obsi de bad ! Jenosöd !