Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885
Értekezés: A darvinizmus
17 működű mechanikus erő volna — az anyaggal egy és ugyanaz. Más szóval az Istennek a természetben is Istennek, tehát a természet fölött kell lennie; vele azonos nem lehet, habár benne és általa működik és hat. A természetbúvár csak fizikaiakkal, a theologus és filozófus metafizikaiakkal is foglalkozik. A fizikus minden jelenséget, mint oknak okozatát igyekszik fölfogni a meddig csak az oksági sor engedi. Az esőnek okát, megtalálja a föld vizeiből fölszálló vizpárákban; magát a vizet fölbontja éleny és könenyre. De hogy ezen két elem hogy képezi a tőlük egészen különböző vizet, a melyben sem az előnynek sem könenynek mint ilyeneknek már nyoma sincs, vagy hogy mért vonzzák ezek egymást és mért egyesülnek csak bizonyos számarányban, az a vegyész előtt is titok marad. — Newton a föld, nap és hold valamint a többi égi testek mozgásaiban fölismerte az általános nehézkedés erejét; de hogy lényegében véve mi az a nehézség, azt ma sem tudjuk és Newton sem tudta. A kovasav hatoldalu prizmában jegőcödik, mely fölső és néha alsó végén hatoldalu piramisban végződik; a konyhasó kocka- alakú jegőcöt képez, ezt tudjuk; de hogy mért vesz föl a kovasav prizmati- kus, a konyhasó kubikos alakot, és általában miért jegőcösödnek némely ásványok oly szép, szabályos formákban, mások pedig szabálytalanokban ■—- vagy épen alaktalan tömegüek — azt nem tudjuk. Vájjon a jegecedésben nem látjuk-e a szerves élet első kezdetét, vagyis az átmenetet a szervetlen anyagból a szervesbe? Úgy látszik; de azért bármely polip, de még a legalsó fokon álló növény- vagy állatsejt is hasonlithatlanul magasabban áll a legszebb kristálynál; mert ez szilárdan megmarad be végzett állapotában, miután legkisebb részecskéi nyuga lomra szálltak, a mint alakjukat elnyerték. A legparányibb növény és állat azonban folytonos mozgásban van, midőn fölszedi és átváltoztatja tápanyagát. Midőn pl. némely sásféléknél (carex) a levélsejtekben kis, kemény, kovasavas kristályokat veszünk őszre, melyek tápláló anyagukat képezik és a levélnek azt az érdes, metsző élét adják, — nem vélnők-e itt föllelhetni az ellentétet a növény organikus élete közt, melynek táplálására szolgál a kovasav, és a sejtfolyadék visszaesése közt a puszta chemizmusba ? De azért egy chemikusnak vagy fiziologusnak sem sikerült kovasavból kimagyarázni egy ily levélszár alakját, sem valamely levél kegyanvagából, melylyel a hernyó táplálkozik, ennek alakját, nagyságát. Hogy hogyan lesz a szőrös hernyóból sima báb (is ebből gyönyörű lepke, annak ki- magy a rázására nem elegendők a vegytan törvényei számtalan képleteikkel együtt. „Bizonyos,0 úgymond Kant, „hogy a szerves lényeket és belső tulajdonságaikat pusztán a természet mechanikus törvényei szerint kellőleg meg sem ismerhetjük, és bátran bevallhatjuk, hogy erre az ember nem is illetékes, mert nem képes; és hasztalan reményű, hogy születni fog egy második Newton, ki a természeti törvényekből — melyeket nem Cél vezérel — ki fogja magyarázni csak egy fűszálnak eredését is.“ Es ha Hackel erre azt jegyzi meg: „Nos, ezen lehetetlennek vélt Newton 70 évvel később Darwinban végre is megjelent (is kiválási elmélete által megoldotta a nagy föladatot, melyet Kant lehetetlennek tartott“, úgy ez semmi egyéb, mint svindli, azaz szélhámosság. Mert hogyan és mi által magyarázta meg Darwin az organizmus eredetét? Egy vagy néhány őssejtből akarta kifejteni egész hüpothezisét, a szerves alakzatok összes változatait. A létérti küzdelem esz2
