Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885
Értekezés: A darvinizmus
Iß eszével könnyen felismerhet, ha a természetet vizsgálja. De ha Isten magában a természetben is megnyilatkozik, nincs szükség arra, hogy deus ex machina módjára, azt, menetében kívülről, csodatevő erejével hol indítsa, hol megakaszsza, mert a természetes okok nincsenek ellenkezésben a végcél (teleologikus) okaival, hanem együttvéve létesítői a szerves életnek. — Ezt Hitekéi is megengedi. Több helyütt hangsúlyozza, hogy mi, és a növények és az állatok Isten kegyelméből létező lények vagyunk; sőt az olasz bölcsészt Brúnót is idézi, ki azt mondja : „Nem találni oly kis testet, melyet az isteni szellem át ne hatna.“ Ha a természeti törvények nem volnának ideologikusok (célra törekvők), akkor rendezett törvények mechanizmusa sem léteznék, hanem a merev önkényü erők buta chaosza uralkodnék a mindenségben. A fejlődés fogalma magában foglalja a célzatosság fogalmát is ; a hol nincs kitűzött cél, ott a fejlődés maga is céltalan; ott nincs szabály, nincs rend, csak esetlegesség és a természeti törvények szükségességéről szó sem lehet. A rozs- vagy buzaszemben már gondoskodva van a rozsvagy buzakalászról is, a mennyiben a rozs-szemből csak rozsszár, a buzaszembő] csak búzaszár nőhet föl. Ugyanazon joggal a kezdetleges világgomolyt, melyből a napok és bolygók alakultak, oly előzménynek tekinthetjük, melyből a következménynek, t. i. a világtesteknek és organikus lényeinek elő kellett állniok. Huxley, az angol anatómus igy ir: Ha az egész élő és élettelen világ, egymást kölcsönösen meghatározó törvények eredménye, akkor kétségtelen, hogy a világ alakja már azon világköd páráiban potencialiter (erélyileg) benfoglaltatott. Lyell geológus pedig azt mondja : Bármely irányban kutassunk, időben vagy térben, mindenütt kiáltó nyomaira akadunk a teremtő észnek és gondviselésnek, a bölcseségnek és hatalomnak. Wallace, Darwin barátja és munkatársa, ki azonban Darwin hüpotkezisénak tarthatatlanságát belátta, kutatásaiban újra és újra teleologikus elvekre tér vissza. A gége alkotása, úgymond, minden embernél, (a vadaknál is) egyformán alkalmas nemcsak a beszédre, hanem az énekre is; s igy száz és száz néptörzseknél születnek tenoristák és baszszisták anélkül, hogy csak egy hangjegyet ismernének. Természeti kiválasztás által nem származhattak ezen már megelőzőleg jól szervezett torok- fejek valamint nem származhatott a meztelen bőr sem, minthogy a szőrös állatokkal szemben, ez inkább hátrányos a létre, mint előnyös; s ez arra mutat, hogy más valamely törvénynek és hatalomnak kellett ott működnie. De még ha azt tapasztalnék is, hogy a természet lényein végbement változások, melyek korábban hátrányosak és lényegtelenek voltak, későbben igen előnyösek és lényegeseknek bizonyultak, sőt az emberi természet morális és intellektuális fejlődésére befolyással voltak, — akkor is valamely szellem működő tevékenységére kellene következtetnünk, ki a jövőt előre látta és arra előkészít, mint a mesterségesen tenyésztő szokott tenni, midőn valamely hasznos házi állat vagy növény megjavításán fáradozik. Ha pedig a fejlődést megelőző és azt megindító értelmiséget, szellemi erőt kell föltennünk, — ez nem keletkezhetett az anyagból, az atomok mozgásából, melyeket éppen ezen erő ural és vezet; a fejlődés proceszszusának sem lehet eredménye, melyet ő indit meg és hajt végre. Es ha a teremtő ész a természetes lefolyásokat meghatározza és intézi, nem lehet azonos a természeti erővel sem, mert akkor maga is csak vakon
