Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1885
Értekezés: A darvinizmus
6 ben, mechanikus erők fölhasználásával, az anyagrészek egységes és tervszerű rendezése által nyerik alakjukat és érik el kitűzött céljokat. S ha Darwin mechanizmus helyett mégis organizmusról beszél, ezáltal saját dogmájához lesz hűtlen. — Föltéve azonban, hogy az állat- és növényvilágban csakugyan gépezetekkel volna dolgunk, a gépezetet magát sem tudjuk elérendő cél nélkül okosan gondolni ; mert a gépezetnek is csak akkor van értelme, ha a gép erőinek egyesítése által egy elérendő cél szolgálatában áll. A malom, a gőzgép, az óra gépezetek. A bennök működő erők, melyeket az emeltyű, a nyomás, a ruganyosság vagy súrlódás kifejtenek, egy határozott cél szolgálatában vannak, melynek elérését minden egyes kerék, csavar és emeltyűkar a maga részéről elősegíti. Okos ember akkor szokott gépet fölállítani, ha általa valamit el akar érni. Az elérendő cél azonban, melyet a géprészek megvalósítanak, ezekre nézve kívülről rajok ható kényszerűség, de nem bennük rejlő életerő, mint a szervezeteknél. A gép részei sem nem nagyobbodnak, sem nem kisebbednek, szóval önként, azaz saját erejükből nem változhatnak ; legfölebb elkopnak. A míg épségük tart, működési hatásuk is tart. A gép a külvilág anyagait nem veszi magába, nem azonosítja, nem ha- sonítja magához; faját tovább nem tenyésztheti, sem nem alkalmazkodik a külvilág változásaihoz ; egyszóval: nincs belső élete ; rajta minden csak külsőség. A szervezetnek azonban van bensősége, van benső élete, melylyel a külvilág hatásait, ha neki kedvezők, el is fogadhatja, ha nem kedvezők, nekik ellenállani is képes. — Ezen képességénél fogva a külvilág anyagát önmagába felvevén, átváltoztatja, hogy úgy mondjam, saját vérévé ; a használhatlan anyagokat kiválasztva magától távol tartja. A külső behatás reá nézve csak inger belsejének ki- fejlesztésére. Az alakítás eszméje nincs a szervezeten kívül, mint a gépezeteknél a gépész szellemében, ki a rendelkezésére levő anyagokat, mint az erők képviselőit fölhasználja, hogy külsőleg (Bszeszerkeszsze — hanem benfoglaltatik magában a szerves anyagban, mint alakítási életerő. A fejlődés működése ott veszi kezdetét, hol a megfelelő tápanyag külső ingert gyakorol rája. A külső ingerek és belső erők kölcsönhatásában van élete. Minden életnek föltétele a szervezet, mely folytonos változásokat idéz elő az élő lényekben anélkül, hogy ezek egységes lényegét megváltoztatná; sőt ellenkezőleg a sokféle rájokható erőket, egy, már a magsejtben rejlő terv megvalósítására kényszeríti. Mind az állat-, mind a növényéletben ugyanazon fizikai és chemiai erők működnek, melyek a szervetlen anyagban, csakhogy a szerves lényekben uralja és kormányozza őket a tervszerűség, mely az erőknek kiszabja az irányt és az anyagnak megadja az alakot; az erőknek határt és célt tűz ki, melynek megvalósításában a szerves lények életre ébrednek, virágoznak és elhervadnak. Ezen élettani törvény már a magban munkás és ennek parányai, (‘.gyedek szerint, meghatározott kombináció szerint vannak tömörülve úgy, hogy pl. a kendermagból sohasem lesz tökinda, a tökmagból sohasem lesz kenderszár. A fejlődő organizmus már a magban benfoglaltatik, nem ugyan beleszorítva, mint mikroskopikus növény vagy fa, azaz nem dologilag, hanem potencialiter, eszmeileg, mint lehetőség és képesség. Növése azonnal kezdődik, mihelyt alkalmas anyag járul hozzá. Azonban itt már világosan föltűnik a mechanizmus és organizmus közti különbség; — az anyag nem marad olyan, milyen volt; alkatrészei átváltoznak és szerves alakot vesznek föl. Az eszmei, mely a
