Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1884

— 21 — legyen rajok nézve az egyetem látogatása, tudniok kell jegyezni, meg kell már szokniok hosszabb eléadásokb(')l, néha bő szóözönből a lényeget kikapni, röviden néhány jellemző szóval a menetet jelezni, otthon aztán e keretet betölteni, a vázat megtestesíteni. Kinek elméje ily irányban fejlesztve van és gyakorlat által bizonyos készséget, ügyességet nyert, gyöngébb memoria mellett is képes nagyobb beszédeket, még ha a menet kuszált is, lényegében magának megjegyezni. Bármely olvasmányukból kivonatokat tudnak késziteni, s mivel nem kerül nagy fáradságukba, az önképzés és önálló búvárlatok ezen hathatós segédeszközét, örömmel veszik igénybe. Nagyobb vizsgálatokkal könnyebben birkóznak meg, vagy az életben szónoklataikra elég, ha csak azok vázát gondolják jól át stb. Azt hiszem ezen néhány pontban érintett előnyök, minden tanárt meggyőzhetnek arról, hogy ha némi türelem és vesződséggel is jár, rászoktassák tanítványaikat a helyes jegyzetek készítésére. Most nézzük mit tehetünk ez ügyben. 2. Midőn egy osztályt először veszünk át, mindjárt az első órákban figyelmeztessük a tanulókat a jegyzés hasznosságára és szükségességére ; egyszersmind tudtul adjuk, hogy az ő érdekükben, föltétlenül megkívánjuk, hogy jegyzetüket közvetetlen az eléadás alatt maguk készítsék, és sem a tankönyvet, sem az előző évről megszerzett jegyzeteket, ott az iskolában segítségül ne vegyék. Ha nehezükre esik is kezdetben, ne ijedjenek vissza, s ne kapkodjanak más segitség után, mint amit a tanár kezdetben ugy is megad. Ezután utasítjuk őket azon pontokra nézve, melyeket a jegyzésnél szem előtt kell tartaniok, melyek természetesen magukban foglalják a helyes jegyzés főbb kellékeit is. Ugyanis a) Hogy a tanárnak ne szavait, hanem saját szavaikkal, az általa kifejtett gondolatokat, jegyezzék le s azt is csak egy-két szóval; ez okból addig ne jegyezzenek, mig a tanár ki nem fejtett s be nem fejezett egy-egy gondolatot, a bizonyítások egy-egy önálló részletét és ekkor is csak, ha tisztán megértették. Inkább mit sem jegyezzenek, mint rájok nézve értemény nélküli szavakat. h) Vigyázzanak főleg azon pontokra, hol a magyarázat menete változik, új bizonyítási módokhoz, tételekhez nyúl a tanár, az átmenetet jegyzetükbe vigyék be, érintve az okot is, mely miatt az okoskodás oly irányt vett s melyet a tanár rendesen megemlít, c) Addig mig a tanár ugyanazon eszménél időz s azt különböző oldalról vagy világításban mutatja be, nejegyezzenek ; elég ha a végén azt jegyzik föl, mely nekik legvilágosabbnak látszik, a többiekből csak egyes zárójelbe tett jellemző szavakat, melyek ha kell, eszökbe juttassák az egészet, d) A mértannái amit a tanár a táblára ir, ők is vigyék be jegyzetükbe, a szóbeli értelmezést csak úgy, mint az előző pontokban érintettem, e) A táblán kidolgozott példákat akár magyarázat után felvilágositásúl és gyakorlatúi, akár felelés közben fejtettek ki, ők maguk is dolgozzák ki, no pedig egyszerűen a tábláról irják le. A feladványt ne csak számokkal, de szavakkal jegyezzék föl, mint azt a tanár feladta, különben később nem tudják mily esetre vonatkoznak. Végre a tételeket, feladványokat, szabályokat szószerint irják le, mert ezeknél nem igen lehet a szabatosság s pontosság megsértése nélkül változtatni, f) Azon szavakat, melyekre a tanár különös sújt fektetett,