Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1884

— 22 — húzzák alá. Ezek rendesen olyanok, melyeket a tanulók könnyen félreértenek, vagy elfelednek, vagy pedig mással összetévesztenek. Ezek elmondása azonban nem minden, kezdetben nem is fogják föl a tanulók egészen; — a fő, a gyakorlati kivitel. Természetes, hogy a siker jó részben a tanuló akaratától, szorgalmától és tehetségétől függ; a tanár csak alkalmat és időt ad a fejlésre ; egyengeti, simítja a növekvésnek indult csemetét. Főleg az első két hónapban karolja fel különösen lelkiismeretesen ezen ügyet, azután kevesebb teendője lesz, de azután sem kell teljesen elhanyagolni. Az első de néha a második hónap is, ha uj osztályt veszünk át s főleg ha azt gyöngének találtuk, úgy is ismétléssel telik el, nem csak azért, hogy a tanúlók a tanár módszerét megszokják, a tanár tanítványait kiismerje, de azért is, hogy az új tananyag biztos alapra fektettessék. Ezen idő legalkalmasabb arra, hogy a tanúlókkal a jegyzést megszerettessük és benne gyakorlottságra tehessenek szert. Eljárási modorunkra nézve következőket vegyük tekintetbe: a) A nehezebben érthető fogalmakat ismételten fejtegessük, az először adott szabatos, lehető rövid meghatározást bővítsük, értelmezzük, szoros érteményben magyarázzunk, ne csak előadjunk. így időt adunk nem csak a hallottak megértésére, de arra is, hogy az elmondottakat elméjükben összefoglalhassák s szavakba öntve, lejegyezhessék. I) Az első hetekben, teljesen gyakorlatlan osztálynál magunk mondjuk meg, mikor lehet már jegyezni, s kis időt is engedünk; azután egykettővel felolvastatjuk, a hibát kijavítjuk, szabatosabban, rövidebben szerkesztetjük. c) Magyarázat közben gyakrabban tartunk nyugvást, ez alatt nem csak felolvastatjuk egyesekkel jegyzetüket, de megpróbáltatjuk saját szavaikkal a jegyzetben csak vázlatosan jelzett dolgot értelmeztetni, bővebben kifejtetni, úgy ahogyan feleléskor cl kell mondaniok. cl) Az egész magyarázat befejeztével foglaljuk össze röviden az elmondottakat körül-beliil úgy, amint azt a tanúlóknak le kellett volna jegyezni, e) Határozottan eltiltjuk a szórúlszóra való jegyzést. A tilalom megszegését hamar észrevehetjük a tanuló gyors, kapkodó főleg szakadatlan írásából. Itt nem kell engedni, mert ha egyszer rákaptak az ily módon való jegyzésre, többé bajos a helyes útra terelni, mert a gyermek szivesebben elviseli a mechanikai munka fáradságát, mint a szellemi erőfeszítést, inkább dolgozik kézzel, mint ésszel. Azért mindjárt kezdetben kell ez érdemben határozottan eljárni, különben vagy épen nem jegyeznek vagy Írógéppé lesznek a tanulók. Ily jegyzés pedig csakugyan rosszabb a semmi jegyzésnél, mert a kapkodó, rohamos Írásban a fiú nem ügyel az érteményre, csak a szavakat lesi el, füléből ujaiba rohan át a tanár beszéde, anélkül, hogy lelkét érintené. Különben is az igy készült jegyzetek fölösleges bőségük mellett hiányosak, sokszor a leglényegesebb szavak maradnak ki belőlök, felvilágositóúl nem igen szolgálnak, végre is a tanulóra fárasztók a nélkül, hogy belőlök valami hasznuk volna. Azt sem helyeselhetem, hogy a tanúlók a magyarázatot gyorsírással jegyezzék föl. A tanár sokszor nem csak gondolatok, de szavak ismétlésébe is esik a világosság kedvéért, vagy megszokásból, ez a magyarázat folyamában elmosódik, de olvasva ha nem is épen nevetséges, de legalább is különös. Ez ok azonban csak mellékes, a fő az, hogy tanúié igy szintén nem szokja meg az eszmék rövid, szabatos jegyzését saját szavaival, nem