Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1884

— 8 — Ismert dolgok ezek, s ha mégis — legalább pár szóval — érintettem, oka az, hogy jelen értekezésem tárgyának fontosságát kiemeljem, s rámutatván a figyelmetlenség okaira, ezek ellenszereinek felkeresését és értékök megbirálását könnyebbé tegyem. Néhány szóval összegezhetem teendőnket: Rá kell szoktatni a tanulókat a komoly magaviseletre és az eléadások alatti jegyzésre; úgy adjuk elő tantárgyunkat, hogy a hallgatók megérthessék, bennünket lépésről-lépésre követhessenek, anélkül, hogy elméjük kifárasztatnék; keltsünk érdeklődést az eléadottak iránt, végre hagyjuk őket is a tárgy kifejtésénéi közreműködni. Most pedig térjünk át a részletekre, vizsgáljuk meg, mily eszközök állnak rendelkezésünkre, hogy a most érintett célokat, a főcél érdekében megvalósíthassuk. 1. Legyen a tanár magaviselete ridegség nélkül komoly, következetes; tudja párosítani a szigort a jóakarattal, ne büntessen minduntalan, de ha szükségét látja, kimondott Ítéletét hajtsa is végre; ne legyen személyválogató s igazságtalan; ne legyen egyszer játszótárs, máskor Jupiter tonans ; tartsa meg lehetőleg lelki egyensúlyát és nyomja el indulatosságát; tanítványai inkább szeressék, mint rettegjék, minden esetben tiszteljék, ila a tanár ilyen, nem igen akad olyan osztály, mely rövid idő alatt meg nem hódolna neki. A kisebbek ösztönszerűleg érzik, a nagyobbak felismerik, kivel van dolguk, s lia nem is rögtön, de bizonynyal meg szokják a rendet, csendet s komoly magaviseletet órái alatt. Ezek megszokása alapja a valódi, egész lélekkel való figyelésnek, s biztosítéka annak, hogy akkor is, midőn a tanár szeme nem őrködik a tanulók fölött, a rendet megtartják s társaikat a figyelésben nem zavarják. 2. Az éber figyelmezés egyik leghathatósabb eszköze az eléadások alatti jegyzés. A tanúlókat rá kell szoktatni, hogy eléadás alatt előttük semmi más ne legyen, mint jegyzeteik, még a tankönyvet is jó a szem elől eltávolitani; tegyük kötelességükké, hogy minden példát, melyet akár a felelés, akár a magyarázat közben a táblán kidolgoznak, ők is pontosan lejegyezzék, s a tanár magyarázatáról rendszeres jegyzetet vezessenek. Ha ez a jegyzés nem öntudatlan kopirozása a tanár szavainak; ha addig nem jegyeznek, mig az elmondottakat meg nem értették stb. egyszóval, ha rá vannak szoktatva a helyes jegyzésre — melyről egy külön pontban fogok szólani — úgy elméjük annyira bevonatik a magyarázat folyamába, figyelmük annyira leköttetik, hogy a teljes elszórakozás majdnem lehetetlen, annál is inkább, mert a jegyzés mechanikus munkája által szemük, kezük tevékenysége is a lelkük előtt lebegő dolgok szolgálatára foglaltatik le. 3. Magyarázás közben a tanár csak addig álljon háttal a tanúlóknak, mig a táblára ir, a szóbeli értelmezést végezze mindig feléjök fordulva. Ne álljon azonban ekkor sein folytonosan a táblánál, hanem közben-közben menjen végig az osztályon, figyelmesen tekintse át a sorokat, vájjon jegyeznek-e és mit jegyeznek a tanulók. Kezdő tanár, főleg ha mindjárt felsőbb osztályokba került, hol hosszasabb és bonyolultabb tételek tárgyalása is előjő, ha nem vigyáz magára, azon modorhoz szokik, hogy mig csak az illető tétellel vagy feladványnyal teljesen nem végezett, folytonosan a táblára néz, munkájára figyel, egészen tárgyába mélyed, 1*