Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1884

— 4 — nehogy a fonalat elveszítse. Ennek más orvossága nincs, mint az, ha már otthon úgy készül el egyes előadásaira, mint azt az iskolában kell előadnia, t. i. el-elhagyja Íróasztalát, járkálva értelmezi a leírtakat, meg-megszakítja munkáját — egyszóval igyekszik megszokni bizonyos mozgékonyságot ós gyakorolja figyelő tehetségét több tárgyra is irányozni anélkül, hogy főcélját szem elől tévesztené. Ha talán ez kezdetben nem is megy könnyedén, mindenki megszokhatja s meg is kell szoknia, különben vagy a tanulók ellenőrzése marad el, vagy azon kellemetlenségnek van folyton kitéve, hogy magyarázatában zavarba jő, sőt megakad. Vannak tanárok, kik magyarázatukat egy tanúlóval íratják a táblára, hogy szemök a hallgatóság fölött őrködhessék. Ezen eljárás vontatottá teszi az eléadást, haszon nélkül időrabló, sok tekintetben megegyez a diktandó íratással, melynek pedig a mathezisnál se célja, se haszna, s végre magára a tanárra nézve is feszélyező lehet. 4. Különösen kezdetben, mig az osztály megszokta a jegyzést s általán a komoly magaviseletet, ne nézzen át a tanár semmit, ami az előadást zavarná. Ha észreveszi, hogy valaki nyugtalankodik, a szomszédjához szól, hátra vagy az ablakra tekintget, nem jegyez, hanem bármi mással foglalkozik, szakítsa félbe a magyarázatot, szegezze tekintetét az illetőre, ha ez nem használ — mi ritka eset — szóllítsa meg névleg, jó szóval intse meg s figyelmeztesse figyelmetlenségének következményeire. Felsőbb osztályokban ennél nem igen szükséges tovább menni, legtöbbször elég, ha a magyarázatot folytatva csak tekintetünkkel figyelmeztetjük is az illetőt. Alsóbb osztályokban azonban, főleg népes osztályoknál, sajnos, egyesek ellenében erősebb eszközökhöz is kell nyulnunk. Kalkulus könyvünkben az illetőt megjegyezzük, kiállítjuk, osztálykönyvileg megrójjuk, végre ha javíthatatlan s — mint rendesen — különben is rosz tanuló, az időszak végén eltávolítjuk. Az ily gyermekben a tanulásra sem kedv, sem tehetség, sem akarat nincs, lopja saját idejét és szülei pénzét, a tanárt akadályozza a tanításban, tanulótársait a haladásban, rosz példájával rontja a fegyelmet, csökkenti a tanár tekintélyét s intéseinek értékét. Nagyon is indokolt tehát, ha ezek ellenében, az utolsó eszköz alkalmazásától sem riadunk vissza. 5. Ne magyarázzunk nagyon erős és magas hangon. Elég ha annyira emeljük hangunkat, hogy teljes csend és figyelem mellett az utolsók is tisztán megérthetik. Erős hangnál a gyöngébb suttogás, egyesek nyugtalankodása által keltett zörej észrevehetetlenné lesz, mig ellenkezőleg mérsékelt erősségű hangon tartott magyarázat mellett, azok disszonanciája nagyon is kirí, s a figyelmet a csendzavaróra irányítja. Ha a tanár az elmondottakat szigorúan megköveteli, ha nem egészen a tankönyv szerint halad; úgy a tanúlók maguktól is rajta lesznek, hogy a magyarázatot nyugtalankodásuk által meg ne zavarják. Főleg a magyarázat kezdetén ajánlatos mérsékelni hangunkat, hogy a feleltetés és magyarázat közt rendesen fellépő s a jegyzésre való készülődésből támadt kisebb zaj is minél hamarabb megszűnjék. Ha a tanár már belemelegedett előadásába és hallgatóit is magával ragadta, önkénytelenül emelkedik és emelkedhetik hangja anélkül, hogy a figyel mezesre kártékonyán hatna; de a túlzástól ekkor is óvakodjék, nehogy testi szervezete megrontásával fizesse még heves buzgalmát.