Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1883

De észrevesszük a Szépet a művészi darabokon is, melyeket az alakilag teremtő emberi lángész azért alkotott meg, bogy rajtok a Szépet előtüntesse. Ekként szUlemlettek meg a költői, festői, szobrászi, zenei és drámai remekmiivek. Midőn szemlélődünk, megtörténik, bogy a sok tárgy közül, melyeket észrevettünk, valamelyik leköti figyelmünket, önkénytelenül megragadja lelkünket, működésbe hozza értelmünket és játszi képzelmlinket; érdekelve érezzük magunkat valami által — számítás vag}' haszonvágy nélkül — annyira, hogy szinte pihentetjük önző érdekeinket, elfeledjük bajainkat, mert ki vagyunk elégítve bizonyos titkos varázs által, mely lelkünket betölti és magával ragadja. Ezen titkos varázs a Szép. A Teremtőtől igazra, jóra és szépre levén alkotva, midőn érintkezésbe jövünk a Széppel, rezgésbe jönnek lelkünk lantjának húrjai, mert oly valamit pillantottunk meg, mire a Teremtőtől alkotva vagyunk — a boldogság előizét, mely bennünk a kielégítést és tetszést szülte. Ezen kedélyhangulat magasabb valami, mint a mi a szemeket és füleket gyönyörködteti; szellemi az és oly tiszta, mint maga a szellem, távol a testi érzékiségtől. Igaz, hogy érzékeink által jutván érintkezésbe a széppel, lehetetlen, hogy a Szép idegeinkre és érzékiséglinkre ne hasson; lehetetlen, hogy a testnek a szellemmel való belső egyesülésénél fogva a tisztán szellemiek hatást ne gyakoroljanak az érzékiekre; tetszenek e szerint a zenei műremekeknél a tiszta és egybevágó hangok, a festőieknél a szinek gyönyörű játéka sat,; ámde bármely figyelmes észlelő észreveheti a különbséget, mely a Szép szemlélése által támad az ember érzéki részeiben attól, mely az emelkedett hangulatban és elragadó örömben keletkezik az ember szellemi részében. A Szép tehát lehet egyszersmind kellemes, ha az az érzékekre kedvesen hat; sőt lehet ingerlő is, midőn hatása által az ember érzékileg gyönyörködik és önző bajiamra indíttatik; ámde a pusztán kellemes vagy ingerlő nem meríti ki a szép fogalmát, úgymint, mely tisztán szellemi levén, fölötte áll az érzékileg kedvesnek vagy ingerlőnek. Ugyanígy vagyunk a czélszeríí, hasznos tárgyakkal. A Szép lehet egyszersmind hasznos, de a hasznos magában véve még nem szép ; mert a hasznos, mint czélszeríí, az önérdek miatt kedves, a szép pedig, elvonatkozva minden kellemestől, ingertől vagy hasznosságtól, önmagában tetszik, önérdek nélkül kedves és szerettetik. Mindezek után meghatározhatjuk a Szépet a következőleg: A Szép azon varázs, mely az elmét megragadja, a játszi képzelmet fölkelti és kellemesen foglalkoztatja; a keblet kielégítő tetszéssel, önzetlen hajlammal eltölti. íme a Szépnek első meghatározása! Ezen meghatározás annyiban becses, a mennyiben megállapítja, minő viszonyban áll az ember a Széphez, és a Szép fogalmát a hamis és nem méltó nézeMi a