Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1882

- 8 — tehát nagyobb jogczím, mint a szülői, arra nézve, hogy ők a legtermészetesebb, legalkalmasabb, leghivatottabb nevelői gyermekeiknek ; és viszont, hogy a gyermekek a legilletékesebb növendékei, tanítványai szülőiknek ? Megvan tehát a családi életben a gyermek czélszerü nevelésére a legalkalmasabb talaj, birják a szülök ösztönszerűleg is az önfeláldozó szeretetet, melynél fogva gyermekeikért mint kedves növendékeikért képesek is, hajlandók is elkövetni mindent; megvan másrészt a gyermekekben a szülők iránt való bizalom és ragaszkodás, melynél fogva a szülök vezethetik őket minden szépre és jóra, szoktathatják rendhez, fegyelemhez ; taníthatják Isten félelmére, jó erkölcsökre. Ily kedvező levén a szülők állása a gyermeknevelésre nézve, kérdem tisztelettel, elmondhatjuk-e : Istennek hála, a legtöbb szülő jól is neveli gyermekeit? Hiszen ha ezt mondhatnók, akkor nem volna épen napjainkban oly általános a panasz a rossz gyermekek ellen. Majd minden oldalról azt halljuk, hogy a gyermekek szerénytelenek, követelők, nem ritkán vakmerők, tiszteletlenek, munkakerülök, nemesebb törekvés nélkül; nagykorút játszók, élvhajhászók, káromkodók, adósságcsinálók ... sat. Ily jelenségek mellett csoda-e, ha a legújabb neveléstani müvek egyhangúlag fölkiáltanak : Valóban, igen rosszul áll korunk a gyermeknevelésre nézve ! Kikben van a hiba? A szülők jól tudják, hogy gyermekeiket nevelniük kell, különben rossz gyermekek lesznek belőlök; és még is, hányadik szülő az, ki bármely csekély tervet alkotna magának arra nézve, miként fogja nevelni gyermekét; vagy jól meggondolt, szabályszerű eljárást követne a nevelésben? A kályhákat jól betapasztjuk ősszel, hogy ne füstöljenek télen; ha a csizma nyomja lábainkat, fára veretjük ; ha a gyermeket láz kerülgeti, lefektetjük azt gondosan ; élelmi szerekről is gondoskodunk télre: csak a czélszerü nevelésre nézve restelkedünk előre gondolkodni, megállapított álláspontot elfoglalni, vagy arról tervszerüleg elmélkedni. Innen van, hogy sok családban a nevelésnek nyoma sem látható, a gyermeket növesztik, de nem nevelik; másutt áta-botában megy a nevelés, a mit egyik szülő ma épit, a másik holnap azt lerontja; találunk végre több családban gondozást, tervszerű eljárást, de mely a gyermekidomitásnál, a külső simításnál beljebb nem hatol. Pedig minden jogezimnek kötelesség felel meg olyképen, hogy mennél nagyobb a jogezim, annál terhelőbb a kötelesség, melyet maga után von. Akarom mondani: a mint hivatva és utalva vannak a szülök istenileg és társadalmilag a gyermek czélszerü nevelésére, és e jogot mint természetit és törvényszerűt senki sem csavarhatja ki kezeikből: szintoly mértékben felelősek a szülők Isten és ember előtt, miként nevelték gyermekeiket; vagy világosabban mondva, minő gyermekeket neveltek ! És most bocsánatot kérek, ha nyiltan kimondom, hogy korunk annyira kiesett a keresztény élet kerékvágásából, és oly gyámoltalanság mutatkozik a gyermeknevelésben, hogy sok szülő azt sem tudja, liol kezdje és miként folytassa a nevelést.