Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1882

Én tehát ezt megmondom. Csakhogy, mivel szekerünk kizökkent a rendes kerékvágásból, némi előmunkálatra van szükségünk, mely által azt a kerékvágásba visszahelyezzük. IIa ezt megtettük, akkor megindíthatjuk szekerünket Isten sz. nevében előre. Mi az ember ? Az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtett lény. A sz. irás szerint a Teremtő, miután megteremtette és elrendezte az anyagvilágot, vette az agyagot és képezte abból az ember testét: azután új teremtés által bele lehelte a szellemet, mely által az ember Istenhez hasonló eszes és szabad lény lett. Minő czélt tiizött ki Isten az embernek ? Azt semmi esetre sem, hogy Tőle függetlenül, saját önkénye szerint éljen, hanem hogy hódoljon sz. akaratának és törvényei szerint cselekedjék ; szeresse Öt, Vele közösségben maradjon, hogy Általa ölökké boldog legyen. A sz. írásban olvassuk, hogy az első emberpár Isten törvényét megszegte, Isten szeretetéből és közösségéből kiesett, testileg, mint lelkileg megromlott. De Isten nem hagyta el az embert, hanem Megváltót ígért neki, Kit négyezer év után saját Fiában elküldött; Ki is, miután három évig tanított, Tiberius, római császár, és Pontius Pilátus, Juclaea helytartója, alatt szenvedett és a Kalvária hegyén a kereszthalál által az emberi nemet megváltotta — behelyezvén pünkösd napján a Szentlélek által az Anyaszentegyházat, hogy, a hivők annak kebelében a szentségek által megigazúlván, megszenteltessenek; Istennel közösségbe lépjenek, erkölcsileg ujjá szülessenek és a siron (úl örökké boldogok legyenek. Czélja tehát az embernek a megváltás után is az, a mi volt az előtt, t. i. az örök boldogság, mely a siron túl nyer befejezést, de melyet itt a földön kell neki megkezdenie és azt jó keresztény élet által kiérdemelnie. A Krisztus által megváltott ember tehát ujjá születhetik, Istennel közösségbe léphet és maradhat, de erre nem kényszeríttetik ; teszi azt, ha akarja. Menjetek, monda az Üdvözítő az apostoloknak, tanítsatok minden népet. A ki hisz, az üdvözül; a ki nem hisz, az elitéltetik. Az ember teremtésénél fogva szabad erkölcsi lény, hatalmában birja megkívánásait, mondja a Teremtő ; teheti kezét, mint neki tetszik, tűzbe vagy vizbe. Hatalmában áll itt a földön meghódítani az anyagvilágot, kötelessége saját személyében a szellem uralma alá hajtani a testet, hogy az ész uralkodjék a test fölött, Isten akarata pedig az ész fölött. Kötelességünk itt e földi életben kiművelni testi és lelki tehetségeinket, hogy azon pályán, melyet hivatásunknál fogva választottunk, hasznos és munkás tagjaivá váljunk a nagy emberi társadalomnak, fő tekintettel még is az egy szükségesre, t. i. lelkünk üdvösségére, mint az apostol is írja: Minden a tietek, ti pedig Istenéi vagytok. A ki tehát saját szabad választása folytán az üdvösség útjára lép, azaz hivő lélekkel elfogadja a kinyilatkoztatott hitigazságokat, a szentségek által megigazúl és Istennel közösségbe lép, az ily ember lelkében az új erkölcsi élet csakhamar meg fogja teremni a jó gyümölcsöket, t. i. az istenfélelmet, a tiszta életet, az idegen vagyon irányában a tiszta kezeket; lelkében a gőgöt alázatos-