Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1882

— 7 — alkalommal nem értekezem a szülőről oly kimeritöleg, mint lehetne, az abban találja indokolását, mert, mint említettem, az olvasó közönséget teljes tisztelettel utalhatom az 1877., 1879-iki prograinin-czikkekre, úgymiut melyekben tüzetesen foglalkoztam már a házi neveléssel. I. A szülő. Legyen bár mennyire igaz, hogy az államnak beleszólási joga van a gyermeknevelésbe, minthogy teljességgel nem lehet reá nézve közönyös, jó vagy rossz erkölcsiick, képzettek vagy tudatlanok lesznek-e polgárai; legyen igaz az is, hogy a kath. egyház isteni küldetésénél fogva érdekelve van, hogy a gyermekek vallás-erkölcsileg neveltessenek, hogy lelkiismeretesekké, jó lelkű emberekké fejlődjenek, megszenteltessenek és Isten országának élő tagjaivá váljanak: tagadhatatlan még is, hogy senki a gyermeknevelésnél közvetetleniil érdekeltebb, jogilag, mint kötelességileg illetékesebb nincs, mint a szülő. A szülő a gyermek nemzője, tehát a gyermeknek, mint saját testi állományából alkotott nemes birtoknak, jogos tulajdonosa. A szülő — az anya — az emlőkön át táplálja a gyermeket saját testi nedvével; ápolja mint segédtelen kisdedet naponkint, úgy szólván, annyi órán át, a hány óra van egy-egy napban; aszülő dédelgeti, mulattatja, altatja el és tisztogatja a gyermeket szüntelen és vég nélkül; a szülő házi gazdája, kenyérkeresője, ruházója a gyermeknek, hogy ne volna tehát legilletékesebb nevelője is? Hát a gyermek nem legilletékesebb tanítványa-e a szülőnek? Kétség kívül. Hiszen a mint megpillantja először a napvilágot, a kedves szülői szemekkel, azok boldogító mosolyával találkozik; érzi a szerető karok gyöngéd ölelését, élvezi az édes anyatej táplálékát, gondoztatva látja magát általok éjjel és nappal; majd később mint kúszó növény gyönge karjaival csatolja magát hozzájok, szólitgatásukra szellemi életre ébred, utánok dadog, tőlük tanul járni, velők gondolkodik és érez; szükségeiben hozzájok fordúl, bajaiban tőlük vár orvoslást, ótalmokban nálok keres menedéket, mindent tőlük remélvén mint olyanoktól, kiknek ő, úgy szólván, kiegészítő része s kikhez ő, mint egyedüli tulajdonosaihoz, elidegeníthetetlen czim alatt tartozik. Ismeretes, mint hagyja a gyermek lelke fehér lapjára lefényképeztetni a szülői lelkületet és teszi azt egészen sajátjává. Ismeretes, mint tekinti a gyermek jónak, igaznak és szépnek mind azt, a mit szülőitől hall, rajtok lát és tapasztal. Végre, azon közmondás szerint: Nem esik messze az alma fájától, ismeretes, hogy a gyermek nem csak a gondolkodásmódban, de az indulatokban és szenvedélyekben, akarati szilárdság- és ingadozásban, taglejtésben, mozgásban, tisztaságban vagy ellenkezőjében, szóval egész magatartásában mennyire kinyornata, fényképe szokott lenni szülőinek. Található-e