Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1882

— 19 — szülőiktől nem fegyelmeztcttek vagy elkényeztettek; találkoznak, kik környezetüknél fogva rossz modornak, szegletesek; vannak oly vastagbőrUek, mintha bármely műveltséget elsajátítani képtelenek volnának; vannak kütönczök vagy oly szólásmódhoz szokottak, mely a családban közönséges és semmi jelentőségű, de mely másutt felötlő, megütközést kelt, néha sértő ; végre, hogy tövább ne részletezzek, vannak heves képzclmű, ingerlékeny természetű és számtalan, azaz el nem sorolható egyéniségek annyi szokással, modorral és kifejezéssel, a hány különböző helyről vagy körből sereglettek össze az iskolák csarnokaiba. Minthogy a tanférfiú nem csak oktató, de egyszersmind nevelő, szivképző is; minthogy a szülők azért költekeznek gyermekeikre és adják be őket az iskolába, hogy ott ne csak ismeretileg, de erkölcsileg is képeztessenek, következik, hogy legyen bár természeti állományánál fogva hevesebb természetű a tanférfiú, kötelessége magát lélektanilag megfigyelni, és minden előadható esetre előre elkészülni, hogy a legválságosabb körülmény közt is higgadt maradjon. A tanszék tekintélyét nem csak így őrzi meg legméltóságosabban, de csak is higgadtsággal őrizheti meg. A beszámolás azért megtörténik s pedig a heveskedő tanulóra nézve annál erősebben, mennél lesújtóbban érzi lelkében, hogy heveskedése a tanár higgadt magatartása ellenében semmikép sem menthető. Hány ütközetet nyert meg már a hadvezér higgadt magatartása által oly hadsereg ellenében, mely túlereje által megsemmisítéssel fenyegette a kisebb sereget? Hány ellenfelet szerelt le a higgadt magatartás és késztetett bocsánatkérésre ? Végre, hány heveskedő, neveletlen, hogy ne mondjam, duhaj tanulót győzött le a tanférfiú férfias higgadtsága, tartott meg az iskolának, őrzött meg a szülőknek és a társadalomnak? 5-ik kelléke a jó tanférfiunak, hogy hivatalában legyen lelkiismeretes. A tanári lelkiismeretességhez tartózik kétség kívül, hogy a tanférfiú az előadási órára kellően elkészüljön, szakmáját lehető legjobb módszer szerint kezelje, a tanórát pontosan betöltse, a tanjegyeket igazságosan ossza ki. De még az előszámlált kellékek sem merítik ki értelmét e szónak: lelkiismeretesség. A tanférfiunak, főleg ha osztályfőnök, emlékezetben kell tartania, hogy növendékei az egyháztól, az államtól, a szülőktől vezetésére bizott egyének, kikért ö felelős. Meg kell gondolnia, hogy, minden egyes tanuló bizonyos családból származván, személyében központosítva birj a a szülök, a család érdekeit; hogy mindenegyes tanuló egy-egy erkölcsi világ, melyet lélektanilag megfigyelni és tanulmányozni szükséges, minthogy mind külön erkölcsi világ, és az egyén különféleségéhez kell alkalmazni a bánásmódot, a mint az apostol is mondja, hogy legyen mindenkinek minden. IIa igy jár el a tanférfiú ; ha összes nevelési és oktatási eljárását lelke mélyében mérlegre teszi és pártatlanúl végig bírálj a, miként igyekezettagondjára bizott növendékeket általában és egyenkint az igaznak, jónak és szépnek megnyerni ; ha utána gondol, önzetlenül járt-e el tisztében, nem követvén netán szeszélyét vagy tetszését: akkor jellemzőleg és magasztalokig elmondható a tanférfiuról, hogy lelkiismeretes. 6-ik kelléke a jó tanférfiunak az erély. Ha a tanférfiú teendőiben önérzetesen lép föl, határozottan intézkedik, a mutatkozó nehézségektől vissza nem 2*