Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1882

— 18 — liogy ezt sikerrel tehesse meg a tanférfiú, nem múlhatatlanul szükséges-e neki feddhetetlen életben tűnnie föl a növendék előtt, hogy szavával tájékozva tanitsa, jó erkölcsi élet által pedig maga után vonzza a tanítványt ? 3-ik kelléke a jó tanférfiunak a nagykorúság, vagy is oly megállapodás, melynél fogva minden fölmerült kérdésnél határozott álláspontot bír elfoglalni; nem kapkod, nem ingadozik, idegen tájékozást nem igényel; szóval nem vezettetik más által, hanem helyesen bírja vezetni magát. Hogy a kelleténél fiatalabb kor leljes önállóságra csak ritka esetekben bír eljutni, azt a napi tapasztalás bizonyítja; azért szükséges, hogy az ily fiatal tanférfiú segédkezzék előbb tapasztalt tanférfiű mellett és csak akkor iktattassák be a tanszékbe, midőn kellő önállósággal, tanférfiui érettséggel rendelkezik. Ha pedig a szükség még is azt parancsolná, hogy fiatalabb tanerők alkalmaztassanak tanszékekre, a neveléstudománynak nem lenne kifogása, föltéve, hogy az illetők kellő képzettség mellett önismeretre törekednének és tapasztalt tanférfiak tanácsával élnének. Megszenvedi pedig a tanügy keservesen mind nevelés, mind oktatás tekintetében, midőn pártfogás vagy pártoskodás folytán ügyefogyottak, gyámoltalanok jutnak be a tanszékekbe, kik ingadozásaik miatt örökké kiskorúak maradnak. Az ügyes tanító valódi szellemi töke főleg az elemi iskolákban, mely annál magasabban kamatozik, mennél korábban fejlődésnek indulnak az ügyes tanitói kezek között a gyermekek szellemi tehetségei. De szenved a tanügy akkor is, midőn az ifjú nemzedékből alkalmazott egyének a tapasztalt tanférfiak ellenében úgy viselik magokat, mint fiatal óriások ! Végre, az erkölcsi nagykorúsághoz tartozik még azon önfcgyelmezettség, melynél fogva a tanférfiú, belátván az egységes eljárás szükségességét, illető hatóságának köteles alárendeltséget tanúsít; mig másrészt tanártársaival testvéri egyetértésben él és törekszik a közös czélra. E kettő nélkül a tanító-intézet felvirágzását várni annyit tesz, mint szappanléböl állandóan fenmaradandó hólyagokat, fújni akarni. 4-ik kelléke a jó tanférfiunak a higgadtság. Vannak emberek, kik vérmérsékletüknél fogva úgy alkotvák, hogy nyugodt magatartást tanúsítanak akkor is, midőn másokban a vér már hatalmasan felforrott. Az ily emberek szerencsés természetűek, föltéve, hogy a sérelem érzelme nem hat be lelkükbe, hogy boszúból később annál nagyobb megtorlást gyakoroljanak. De ezek száma csekély. Átlag úgy vagyunk alkotva, hogy szükséges magunkat lélektanilag megfigyelni, a megtörtént elragadtatásokból okúlni, a jövőre pedig, hogy érzelmeinket hatalmunkban bírjak, előkészülni. A heves vérű Plutarch, ki majd minden társalgás alkalmával nagy összeütközésekre ragadtatott és már tűrhetetlenné vált, félévi lélektani megfigyelés, a multakból való okulás által annyira ura lett érzelmeinek, hogy a társas életnek egyik legkeresettebb és legkedvesebb tagja lett. Pedig Plutarch nem volt tanférfiú, és társalgó felei nem voltak tanítványai. A tanszék magasabban áll, mint a padok, hol a növendékek illnek. A tanférfiunak nem csak mint képzett embernek, de mint példányképnek szigorú kötelessége kifogástalan, állásához méltó magatartást megőrizni; mint erkölcsbirónak a higgadtságban példát szolgáltatni. Az iskolapadokban ülő ifjak közül találkoznak, kik