Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1882

— 14 — vissza azon időkre, midőn a családanya nem csak uzsonalátogatásokra el nem árt liireket őrleui, de ő volt első, ki gyermekeit és cselédjét az emberszólásért xiegfeddette; leányait nem csak háziasakká nevelte, de a konyha, mosás, tisztogatás, szóval a háztartás minden ágába bevezette ? Midőn a takarékosság- becsiietbeli ügynek tekintetett; adósnak maradni, vagy vagyoni állásánál gazdagabban öltözködni szégyen volt ? sat. Mindezek után, hogy az értekezés első felét befejezzem, szükséges-e íiegjegyeznem, hogy társadalmunk a szerint fog pusztulni, a mint terjed benne a /állástalanság- és ennek fajtalan leánya, az erkölcstelenség; és a szerint megfjúdní, a mint nem restelkednek a szülők a családi életet vallás-erkölcsileg berendezni és gyermekeiket Isten félelmében és egyszerű jó erkölcsökben fölnevelni. II. A t a n f é r f i ú. Ha a szülők a gyermeknevelésnél egyben-másban meghibáznak, a nevejéstudomány, tekintetbe vévén sokoldalú elfoglaltságukat, kölcsönös és egyéb életviszonyaikat, elnéző irányukban, több tekintetből menti őket: ámde semmi esetre sem teszi ezt a tanférfiúval. A tanférfiú szabadon választotta a nevelői pályát, összemérhette erejét a megoldandó feladat nehézségével és azon esetben, ha a feladat sikeres megadására nem érezte magát hivatottnak: alkalmasabbnak engedhette át a tért. A házasfelek szakilag nem készülnek a nevelői pályára, nevelőknek enni is csak akkor kényszerülnek, ha szülőkké lettek; a tanférfiú ellenben kizárólagos életfoglalkozásúi választotta magának a nevelői pályát, melyre hoszäzabb tanulmány közt készült és képesíttetett. Épen ezért nagyobb irányában a követelés és szigorúabb eljárására nézve a megbirálás ! Ha az iskola csupán tanitó intézet volna, azon kizárólagos föladattal, hogy ott a tanulók bizonyos meghatározott mennyiségű ismereteket sajátítsanak el: ez esetben a tanító személye nem volna oly nagy jelentőségű, úgymint kinek egyedül arra kellene törekednie, hogy a szükséges ismereteket módszertanilag úgy kezelje, hogy a tanulók azokat könnyen és alaposan elsajátíthassák. Ámde az iskola első sorban nevelő intézet, melyben nagykorúak közreműködése által kiskorúak úgy fejlesztetnek, hogy egykor képesek legyenek rendeltetésükre önállólag törekedni. Épen ezen nevelői szerep az, mely magas követelésekkel lép föl a tanférfiú jellemére nézve, midőn tőle első rendben azt kivánja, liogy a növendékek előtt minden tekintetben úgy álljon, mint mintakép és tekintély. A minők a tanférfiak, olyanok az iskolák!