Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1882

— 15 — Habár több tényezőtől fligg az iskolai nevelés sikere, éjien a sikerre nézve még sem nyom valamennyi tényező a mérlegben annyit, mint a tanférfiú személyisége. Ha a tanférfiú szivből szól növendékeihez, akkor azok bizalommal közelednek és simulnak hozzá; a belső meggyőződés és a sziv melegsége, mely a tanférfiú hangjából kisugárzik, ellenállhatatlan erővel hat az ifjú szivekre ; minélfogva az ily tanférfiú kevesebb képzettség vagy ügyesség mellett is több sikert bir fölmutatni, főleg nevelési szempontból, mint a legképzettebb, de közönyös lelkli tanférfiú. Azért a jó tanférfiú személyisége az iskolai siker alapföltétele és biztosítéka. Legyenek az iskolák bármily ezélszerúen berendezve, ha a tanférfiak mit sem érnek, legfölebb arra szolgálnak, hogy jól nevelt ifjak helyett szépen kicsiszolt bábuk kerülnek ki belölök; ha pedig a tanférfiak ügyesek, lehetnek a többi tényezők bármily gyarlók, nem bírják az iskolák áldásos hatását megakadályozni. Mondottam, hogy az iskola első rendben nevelő intézet, nevelésnél pedig nincs nagyobb hatalom, mint a példa. A tanférfiú példája csodálatos hatást szokott gyakorolni a tanítványokra A növendékek rendkedvelök és pontosak, ha a tanférfiú is olyan; szelídek, jóakarók, igazságosak egymás iránt; békések, kedvesek és megelőzők, ha a tanférfiú velők szelíden, igazságosan és nyájasan bánik; ily tanférfiú mellett a tanítványokra nézve öröm az iskolai élet, szívesen mennek az előadásra. Ellenben a tapasztalás azt bizonyítja, hogy önfejű tanférfiak szüntelen a növendékek fejessége fölött panaszkodnak ; a hanyag tanító a tanulók rendetlensége, a kiméletlen tanító a tanítványok durvasága miatt kel ki. Azért mondotta egy paedagog : Ha a tanférfiú a tanítványokban bizonyos hibákat talál, akkor pillantson lelkébe és keresse saját magában a hibákat. IIol a tanférfiú mindenben mintaképe a tanítványoknak, ott fog bírni annyi tekintéllyel, hogy a tanítványok önkényt meghajolnak előtte, mint olyan előtt, ki a törvényt személyében képviseli. A közoktatásügy két részből áll, t. i. vallás-erkölcsi nevelésből és tudományos képzésből. A vallás-erkölcsi nevelés súlypontja a szülői házon kívül inkább az alsó iskolákon, főleg az elemi tanfolyamon nyugszik. De hogy a nevelés tisztje és kötelme kiterjed a középiskolák felső osztályain túl az akadémiai és egyetemi tanárokra is, azt mind az iskola, mind a tanférfiú eszméje bizonyítja, minthogy az iskolába járó ifjak kiskorúak, kik koruknál fogva a tanférfiak vezetésére és tájékozására utalvák; mit a felsőbb iskolák tanára csakis akkor teljesít lelkiismeretesen, ha, növendékei korához mérve, magasabb, t. í. elvi, eszményi irányban igyekszik befejezni azt, a mit a szülök és az alsóbb iskolák tauférfiaí megkezdettek és folytattak. A kellékek, melyekkel a tanférfiaknak birniok kell, hogy hivatásuknak érdemlegesen megfelelhessenek, a következők: igazi vallásos lelkület, — lehetőleg magas erkölcsi tisztaság, — nagykorúság, —higgadtság, —lelkiismeretesség, — erély, — szak- és neveléstani képzettség, — végre az iskola és a növendék iránt való szeretet. Ha valaki azt vélné, hogy az elősorolt kellékekben oly eszménykép állíttatik föl, mely a tanférfiúra nézve elérhetetlen: az gondolja meg,