Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1882

— 13 — az egykor a parlagon hagyott földről táplálkozik. — Egy atya könnyebben eltart tiz gyermeket, mint tiz gyermek egy atyát! Ha V-ik Károly császár fiát, Fülöpöt, jobban neveltette volna, később, midőn a trónról fia javára lemondott, nem kellett volna évi járulékáért könyörögnie !! 5. Egy hires német tudós a ker. családról ekként nyilatkozik: „A család mind vallás-erkölcsi, mind társadalmi és politikai tekintetben valódi szentély, melyben megvan minden kellék arra nézve, hogy a mi nemes rejlik az emberi szívben, kifejtessék és ápoltassák; a család Istentől berendezett házi tűzhely, melyen a szeretet tilze lángol; a család azon tanya, hol az erkölcsi ember legteljesebb kielégítését, legfőbb földi boldogságát találja; mert tekintély és szeretet az egyik félnél; állítat, tisztelet és odaadás a másiknál sehol oly mértékben föl nem található, mint, a családban. De az erkölcsi érzület sem szokott nyilatkozni sehol nagyobb mértékben, mint a családi életben. Igaz, úgymond a tudós író, erre jól rendezett családi élet szükséges. Oda tartozik, hogy a családtagok szorosan egymáshoz legyenek fűzve a családi közérzület, rend és szokások által, milyenek: a közös étkezés, közös családi öröm vagy ünnepély, közös családi állitat, a szentségek közös fölvétele. Mi a közös családi imát illeti, annak korunkban csaknem teljes elhanyagolása nem csak fölötte szánandó jele a vallásos élet hanyatlásának, de részben az erkölcsi ziláltságnak is. Hajdan, ha a család szentegyházba nem mehetett, nyilvános isteni tisztelet ideje alatt a házi népség imára gyűlt össze, a családfő valamely ájtatos könyvből felolvasott egyes szakaszokat. Karácsony és újév előestéjén a családfő a sz. írásból, ünnep- és vasárnapok estéjén a szentek életéből olvasott föl. A bűnbánó szentség fölvételéhez az egész házi népség egyszerre járult, csak hogy elindulás előtt a családfő mindig tudott övéihez kenetes szavakat intézni. Ma, ha a családapa nem a kávéval kezdi meg a napirendet, hanem közös imával, melyben mindnyájan részt vesznek, azt mondják róla: bigott, képmutató. Pedig a napnak Istennel való kezdése nem legjobb irányadás-e az egész családra? Valóban, a családfőnek nem kellene oly könnyelműen elvetni a házáldozári méltóságot, melyet őseink oly fölkentséggel gyakoroltak. Bármely büszke vagy önérzetes emberre több tisztelet, rang és uralmi jog rejlik az ily családfői szerepben, mint a czimek és rendjelek egész halmazában. Sokan belátják még a polgári osztályból is ennek igazságát, de attól tartanak, hogy a müveit szomszédoktól kinevettetnek. Nem szégyenlenek inkább semmik lenni a házban, hanem soknak, azaz a családban papnak és valódi urnák lenni szégyenlenek. IIa nem is állítom, folytatja az író, hogy a házi közös imában rejlik a gyermekek czélszeríí nevelése; de azt mondom, hogy a házi isteni tiszteletben nyeri a családi élet magasabb kenetességét,; úgy tűnik föl azáltal a család, mint Istentől megszentelt és szervezetileg berendezett kis község." Valóban, ki ne emlékeznék még vissza azon boldog időkre, midőn a nő valódi felesége volt a férjnek, a házasságtörések és a törvénytelen gyermekek ritkák és megbélyegzők voltak ? Midőn a férj- és feleségnek nem voltak titkaik egymás előtt, de voltak igen is titkaik gyermekeik előtt, kik akkor még nem érezték magokat hivatva a család ügyeit intézni és vezetni? Ki ne emlékeznék