Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1882

— 12 — «a szülői házban, legjobban bizonyítja az, hogy sok könnyelmű fiatal apa és anya gyermekeik iránt való tekintetből nem csak feszélyezve érezte magát, de jó életre tért, jól tudván, hogy a gyermek előtt lehet ugyan takargatni a bttnt bizonyos ideig, de nem mindvégig, s hogy mennél később tárul fül a gyermek előtt a szülök rossz élete, annál nagyobb seb üttetik a gyermek erkölcsi érzületén, és annál nagyobb csorba ejtetik a szülői tekintélyen és tiszteleten. A régi latin közmondás: Maxima puero reverentia debelur, azt jelenti, hogy mindenki, de főleg a szülők beszédben, mint tettekben a gyermek iránt a legnagyobb óvatosságra és tartózkodásra kötelezvék; a mely szülők gyermekeik előtt a Gondviselés ellen zúgolódnak, az egyházi vagy világi hatóság tekintélye ellen kikelnek, vagy erkölcstelenségre vonatkozó szavakat ejtenek el, azok oly kárt tesznek a gyermek ártatlanságában, hogy azt még öreg napjaikban is megsiratják! 4. Minden kisded, legyen az szegény vagy gazdag és előkelő szülők gyermeke, mint Ádám és Éva ivadéka, magával hordja az első bűn által megromlott emberi természetet, mely a még beszélni nem biró kisdednél tettetésben, kényeskedésben, durczás sírásban; a növekedő gyermeknél hazudságban, sunyításban, az igazság elferdítésében vagy eltagadásában, irigységben, hamis vádaskodásban, idegen vagyon eltulajdonításában s egyéb számtalan ferdeség- és kinövésben mutatkozik a nélkül, hogy a gyermeket azokra valaki tanította vagy csábítotla volna. Ezen ferde kinövéseket a szülőknek ki kell javítaniok. Kell ezt tenniök kezdetben oktatással és gyengéd intéssel; ha a szép szavak mit sem használnak, komoly feddő tekintettel, megrovó szavakkal; végre, ha ez is sikertelen volna, érzékeny büntetéssel. Igaz, hogy feddeni vagy testileg büntetni senkinek sem kellemes, Iegkevesbbé a szülőknek ; ámde itt magasabb érdek forog fenn, a gyermek földi és a síron túl való jövője. De hát kérdem tisztelettel, nem alkalmaz-e az orvos is gyuladásoknál jeget vagy pióczát; nem rendeli-e el a megrontott gyomor helyreállítására a koplalást; nem vág-e be késsel a testbe vagy vesz le arról egyes részeket, csak hogy az embert az életnek megtartsa? Épen így a gyermeknevelésnél. A mutatkozó bajt fokozatosan alkalmazott eszközökkel ugyan, de minden áron, tehát szükség esetében érzékeny testi büntetéssel is meg kell állítani, különben megnő a baj anuyira, hogy többé nem lesz orvosolható. A legnagyobb tolvaj is krajezárokon kezdte, a gyilkos veszekedésen, a részeges az első pohár boron vagy pálinkán. IIa megállították volna őket a lejtőn, nem zuhantak volna alá a mélységbe. Csak legalább hamis szemüvegen ne akarnák nézni a szülök gyermekeiket, és ne látnának a pajzánságban elevenséget, az illetlenségben vagy szemérmetlenségben ártatlan csintalanságot, a vakmerőségben nagy észt, a rombolásban tetterőt, a tolakodásban bátorságot sat. Az ily magát altató szülői önzés veszti el azután a gyermeket, úgymint mely csak akkor veszi észre a bajt, midőn az gyermekébe már egészen befészkelte magát. S vájjon nyernek-e a szülők hálás szeretetet azon gyermekek részéről, kiket túlságos szeretetből soha meg nem fenyítettek? Legkevesbbé; hiszen épen a rosszul nevelt gyermekek fölött származtak ezen közmondások: Az unoka szülőin boszúlja meg magát öregatyjáért. — A ki gyermekei nevelését parlagon hagyta,