Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1881

— 13 Azok, kiknek komoly szándékuk eszközölni a jót, azon vannak, bogy az igazi nép kerüljön felül; az a nép, mely gondolkodik, vagyonnal bir, munkálkodik, s melynek ugyanazért .szabályozott szabadságra és tisztességes békére vau szüksége, ne pedig a félig müveit vagy piaczi tömeg, melyet a hírlapok, a cselszövők, az érdekek sugalmaznak; ama komolyan gondolkodó fők szükségesnek tartják a nevelést, de nem azért, hogy gazdagságra, hivatalokra, társadalmi állásokra irányuló durva reményeket élesszen, hanem, hogy jellemet, méltóságot, szilárdságot kölcsönözzön ; ők azon vannak, hogy ne az abc-re és a testgyakorlatokra, hanem a nép lelkére legyen a fö gond, hogy tanítsák meg azt kötelességeire, és ébresszék föl benne az egészséges közérzületet. Hogy elejét vegyük a kommunizmusnak, szükséges fölemelni azt, ki meg van görnyedve, nem pedig lerántani azt, ki egyenesen áll; kivinni, hogy az élet ne érdekek, hanem kötelességek versenye legyen: hogy a munkás ember verejtékkel arczán, ne pedig könyökkel szemében keresse kenyerét ; nem hagyni mindent az erő és vakmerőség kényére, kiragadni a gyengéket az erősek és ravaszok torkából; feltüntetni a munka megváltó áldását az által, hogy a gazdagok is dolgozzanak; eléje tenni a tisztességet a megtiszteltetéseknek; megkeresztelni a demokratát és összeházasítani a szabadsággal; szűkebbre venni a kormány tevékenysége körét, hogy ne a sokaságnak, hanem a sokaság jogainak viselje képét; alább szállítani a szörnyeteg kiadásokat, megkevesbítvén a tisztviselők és katonák seregét, mely a termékek nagy perczentjét emészti föl és erkölcsrontó henyeségben tartja az ifjúság virágát; föleleveníteni a jogfogalmakat, megemlékezvén, hogy az emberi nem nem azért él, hogy kormányoztassák, hanem hogy jót éljen; hogy a politika valódi czélja nem a terjeszkedés, hanem hogy az életet kényelmessé és a népeket elégedettekké tegye. Végre, soha se feledjük, hogy a puszta oktatás nem elegendő a nemzetek javítására. A régi szofisták tévedése volt: egynek tartani a tanúitságot a hatalommal és erkölcsiséggel. Az ember értelmi lény; az értelmi lény csak úgy maradhat önmagával egyensúlyban, ha az értelmiség az erkölcsi lényegen alapúi, ez pedig a vallásin. Az ember hatalma alá hajtja a természetet, de kell, hogy ő viszont a törvénynek és rendnek vesse alá magát, hogy így a megismert kötelesség szerint tanúi ja meg intézni saját életét. A gondolatokat, melyekkel Cantu Caesar világtörténelmét befejezte, jeles müvének utolsó szakaszaiból összeszedtem. A szöveget lehetőleg szó szerint idéztem, egyes részeket áthelyeztem, a lényegtelen vagy czélomtól eltérő szakaszokat kihagytam, több szakaszt összevontam; majd, ismét, hol az értemény úgy kívánta, a gondolatmenetet kiegészítettem. Czélom volt az emberiség jeleu társadalmi helyzetéről rövid áttekintést nyújtani azon olvasóimnak, kiknek kezeihez Cantu Caesar világtörténelmi müve el nem jutott.