Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1879

— 17 — vezettetni; azaz, ha önkényileg elébe nem vág a Gondviselésnek és meg nem hiúsítja személyére nézve a Gondviselés vezetését. Ez a ker. kath. ember hitbeli meggyőződése az őrködő isteni Gondviselés fölött. Midőn tehát a fenn adott statistikai adatok szerint láttam, tiz év lefolyása alatt mily sok iijú íratott be a pécsi főgymnázium 1-ső osztályába és a nyolcz évi tanfolyam alatt ezek közül mily megdöbbentőleg sok üttetett el a gymnáziumi tanfolyamtól: hitbeli meggyőződésem szerint nem Ítélhettem máskint, mint hogy ennyi pályatévesztés és csalódás nem történhetik az isteni Gondviselés szerint ; tehát, hogy a gyermek életpályája megválasztásánál hiba követtetik el, nem ugyan a Gondviselés, hanem azon sziilők részéről, kik a tudományos pályára nem hivatott gyermeket beadják a gymnáziumba — kárára saját gyermekeiknek, kik onnét elüttetnek; kárára a társadalomnak és kiválólag szeretett magyar hazánknak, úgymint, melynek hasznosabb tagjai és polgárai lehettek volna, ha a gymnázium helyett a nekik megfelelő életpályára adattak és képeztettek volna. Hogy a gyermek életpályája megválasztásánál elkövetett hibákat föltárjam, értekezésem II. pontjában, visszamentem azok kútfejére, elszámlálván az okokat, melyektől ösztönöztetve Írattak be a szülők a gymnáziumi tanfolyamra oly gyermekeket is, kiknek arra sem tehetségök, sem kedvök, tehát hivatásuk nem volt. Azután elszámláltam a III. pontban azon hibákat, melyek hazánkban újabb időben a tanintézetek fölállításánál elkövettettek és, idézvén Jules Simonnak az ipar felvirágoztatására vonatkozó szavait, kimutattam, hogy a hibák közül, melyeket a tanintézetek fölállításánál újabb időben elkövettünk, akkor követtük cl a legnagyobbikat, mikor az ipariskolák fölállítását elmulasztottuk. Örömmel üdvözöltem ennek folytán a IV. pontban azon mozgalmakat, melyek a székesfehérvári kiállítás folytán az ipar tekintetében országszerte megindultak és czáfolgattain azon előítéleteket, melyek hazánkban az iparos életpálya és üzleti foglalkozás ellenében dívnak. Végre, hogy utat mutassak és a szülőket gyermekeikre nézve az iparos pálya iránt kedvezőleg hangoljam, az V. pontban kimutattam az eszközt, t. i. a képzettséget, mely az iparos életpályára adott gyermeket az óhajtott czélhoz, t. i. az ipar virágzására vezeti, nyomatékkal hangsúlyozván a VI. pontban a munkásságot, mely azon fölül, hogy jóllétre, gazdagságra juttat, életrendet alapit az iparos ember lelkében és solid, erkölcsös életre, Istenhez vezeti az embert. íme ez volt elsőben czélja az ezen évi értekezésnek! De volt még más is. A tanulókkal túl tömött osztályok akadályozzák a tanintézetek fölvirágzását. A tanítványokkal túrterhelt osztályban meghallja ugyan minden egyes tanuló az előadásokat egyaránt, de kevesebb figyelmet fordíthat a tanár egyes tanulókra a nagy, mint a kisebb számú tanulóknál; kevésbbé gyakorolhatja be az elméletet a túlnépes, mint a mérsékelt számú növendékeknél, nagyobb a zaj, a nyugtalanság, a szórakozottság a népes, mint a kevésbbé népes osztályoknál. Ha ehhez hozzá teszem, hogy épen a gyönge tehetségű tanulók azok, kik a tanítás 3