Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1879

— 12 — ányát, hogy henyélés közt másvalamire ne gondoljanak, csipkemunkára szorította, melyet az anya a kereskedelemben elárusított; hallottam előkelő nőkről, hogy, mostoha körülmények által kényszerítve, valamely művészi vagy egyéb közhasznú foglalkozáshoz fogtak; de hazánkban ezen esetek még az előkelő női világban is ritkák, a honoratiorok figyermekei közt pedig csaknem hallatlanok. Hosszú idő kívántatik oda, hogy nálunk az iparos élet ellen fenálló előítéletek elenyészszenek, kivévén az esetet, ha a szülők, országszerte áthatva azon igazságtól, hogy a munka nem szégyen, az iparűzés nem degradált, alantias foglalkozás: magok is levetik az előítéletet, azután kis figyermekeik lelkét nem töltik el nagyravágyással, nem erőltetik kedvök vagy tehetségök rovására a középtanodába; ellenkezőleg zsenge leikökbe becsepegtetik az iparos élet valamely ága iránt a szeretetet, hogy jó kedvvel nézzenek jövendőbeli életpályájok elé és, szakiskolában kiképeztetvén, utazni küldik őket, hogy, a külföldön való foglalkozás közt ellesvén az iparos népek titkait, bő tapasztalással térjenek vissza és telepedjenek meg Magyarországban : ekkor teljes fog lenni a szülői öröm, midőn látják, hogy gyermekeik képzettségük és munkásságuk által mint alapítják meg a megérdemlett jólétet, takarékos és rendes életmód által a családi boldogságot, mely, különben is, ha jól tudom, legtöbbnyire az iparos osztálynál szokott lenni — otthonos ! Szerencsés Francziaország, hol, midőn Jules Simon az ipar további felvirágoztatására vonatkozó nevezetes szavait elmondotta, nem volt nekie szükséges az iparos foglalkozás ellen való előítéleteket czáfolgatni. De bízzunk a jövőben, a szükség nagy mester; a szükség megtanít majd minket is dolgozni, a munka ölünkbe hullatja édes gyümölcseit, melyeket, ha megízlelünk és értékesítünk, be fogjuk látni, mennyire igaz az, hogy az üres zseb csak urhatnámságra, a telt tárcza pedig valódi uralomra vezet; a szegénység a népeket lenyűgözi és függőben tartja, a gazdagság függetlenekké teszi és uralkodásra juttatja! V. Mi alapfeltétele annak, hogy az iparos kezében az ipar virágozzék? Mint a t. olvasó látja, a föltett kérdés nem oda czéloz, hogyan lehetne az ipart országszerte virágzásra hozni. Nem tanodai értesítvény keretébe tartozik az ily nagy szabású kérdés tárgyalása, hanem a nemzetgazdászat körébe, úgymint, hol tőkéről, olcsó pénzről, munkáskéz bőségéről, országos társulásról, a közlekedés megkönnyítéséről sat. van szó. Ezen értekezés egyes szülőknek szól, hogy addig is, mig az ipar és kereskedelem országos erővel fölkaroltatik és rendeztetik, tájékozva legyenek a szülők azon alapfeltételre nézve, mely megkivántatik ahhoz, hogy gyermekeikből jó iparosok váljanak. Sok szülő örömestebb iparra adná gyermekét, mint a gymnáziumba, ha előre tudná, hogy gyermeke kezében a választott iparág nem tengődni, hanem virágzani fog. Ismétlem a kérdést: Mi alapföltétele annak, hogy az iparos kezében az ipar virágozzék? Kétség kívül a képzettség. Ezen állítást elméletileg is be lehetne bizonyítani, de nem szükséges; hiszen alig találkozik valaki, ki annak igazságáról meg nem volna győződve. Gyakorlati példát, megtörtént esetet fogok tehát a sok