Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1879

— 13 — közül kiválasztani és elbeszélni, mert ez nem csak meggyőz, de utat is mutat; azon fölül gyönyörködtet és vonz. Ha elbeszélésem tárgyául oly példát választottam még is, mely az iparos foglalkozások közt talán nem a legkiválóbb: erre a fölhozott példa alkalmas volta mellett engem bölcs Sokrates eljárása bátorít, ki egy előkelő athenei férfiúnak és finom műveltségű nőrokonainak hasonló példát hozott föl, hogy őket az igazságról meggyőzze; de a példa kiszemelésénél azon oknál fogva sem voltam válogatós, mert szerintem minden iparos foglalkozás egyiránt tisztes, míg becsületes. 1840-ben, hazánk egyik nagyobb városába érkezett egy szabósegéd azon czélból, hogy ott megtelepedjék. 1828-ban fölszabadúlván, pár évet Magyarországban töltött, azután kivándorolt Bécsbe, hol sikerűit neki a legjobb hirben álló szabóczéghez beszegődnie. Midőn, mint legifj

abb segéd, a tágas műhelyben körültekintett és látta, mily sok idősb segéd van előtte, azon gondolat támadt benne, miképen lehetne neki az előtte valókat megelőznie mind, sőt hasonlóvá lennie magához a szakértő mesterhez. Bécsben akkorában nyittatott vasárnapi ipariskola a segédekre nézve, hol a vállalkozók rajzolni és mintákat készíteni tanúltak. Beállott tehát ezen ipariskolába és, mert rendkívüli buzgalmat tanúsított, csakhamar magára vonta a tanár figyelmét, ki, értesülvén foglalkozása felül, az elméleti tanulmány mellett oda törekedett, hogy buzgó tanítványát az emberi testalkatra, annak változatosságára, a testrészek arányossága- vagy aránytalanságára, a hajlásokra, domború vagy homorú voltára rajzban, mint életképekben figyelmeztesse. A szabósegéd a rajziskola után vasárnapi mulatság helyett haza ment és magán szorgalom utján folytatta tanulmányait. Keresménye egy részét ekként megtakarította és rajta egy-egy kamatozó papirrészvényt vett. Midőn a szabómester segédjének buzgalmáról értesült, közelebb vonta őt magához, kipuhatolta képességét, alkalmilag föliigyelete alatt mértéket vetetett vele, a szabásnál segédkeztette, majd betegsége alkalmával helyettesíttette magát általa. A legifjabb segéd elérte tehát fáradhatatlan buzgalma által kitűzött czélját, megelőzte segédtársait mind és szükség esetében pótolta mesterét. 1840-ben, Magyarországba visszatérendő, arra kérte mesterét, engedje meg neki, hogy számára egy felöltőt kiállíthasson. Mestere beleegyezésével csakugyan állított ki neki oly felöltőt, mely által az üzletben mindenkit meglepett. A szabósegéd tehát Magyarország egyik nagyobb városába költözött, hogy ott megtelepedjék. Akkor a czéhek még fennállottak, neki tehát előbb remekelnie kellett, hogy üzletét megkezdhesse. A remekelés sikerűit, minek folytán a város polgárai sorába iktattatott. Miután műhelyét berendezte, oda törekedett, hogy egy-két előkelő férfiúnak készítsen felöltőt, hogy képességéről a városi közönség magának tudomást szerezzen. Midőn ez megtörtént, rövid idő múlva annyi munkát kapott, hogy számos segédjével alig győzött a megrendeléseknek eleget tenni. És, idővel meggazdagodván, oly jólétre jutott, hogy, mint mondotta, nem cserélne a vármegye főbirájával, sőt alispánjával sem, mert ezek, úgymond, csak költséges restauratió által juthatnak hivatalukhoz, mely mind a mellett ideiglenes: mig neki alig van egyébre szüksége, mint egészségre, hogy Magyarországban vagy külföldön megtelepedjék és gyarapodjék. íme egy élő történet, melyet sok közül azért választottam ki, hogy kimutassam, mennyire föl bírja magát vagyonilag