Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1878

— 28 — azon gyermekek, kik hallgatnak, midőn anyjok szemtelen báutalmakkal illettetik, jó gyermekek? Hát azon gyermekeket minek nevezzük, kik csatlakoznak a rágalmazókhoz és saját anyjokat ostromolják, készek levén neki, ha lehetséges volna, megadni a Brutus-döfést? Nem mondok tehát sokat, sem új gondolatot, csak ismétlek, midőn állítom, hogy a budhisták és hinduk neveltebb emberek azon civilizált katholikusainknál, kik anyjokat, az Egyházat sárral dobálják. De menjünk tovább. Az Anyaszentegyház olyan, mint a test; bír fővel és felsőbb, alsóbb rendű tagokkal. Mi itt a helyes teendő? Az kétségkívül, ami az emberi testnél. Az ember a főt legjobban gondozza, legtöbbre becsüli, a veszélyben leginkább í'élti. Nem természetes észkövetelmény-e tehát, hogy tegye ugyan ezt a kath. ember az Anyaszentegyház fejével, a romai pápával? Hogy öt, mint első és legfőbb tagot legtöbbre becsülje, érdeklődjék iránta, veszély idejében féltse, védelmezze és ereje szerint megvédje? .. . Az emberi testben szét vannak terjedve az ütő-erek, melyek a szívből az egészséges piros vért elvezetik a test minden részébe A test ütő-ereihez hasonlít az Anyaszentegyházban a papság, midőn a központtal, Romával, kapcsolatban a tanítás által Isten igéjét, a szentségek kiszolgáltatása által a malasztot a hívek közé vezeti, a kormányzás által pedig az Istentöl megállapított rendet a lelkek üdvére fentarija. Mivel tartozik tehát a jó kath. ember a papság irányában? Nemde, oly becsüléssel, mely megilleti az Istentől küldött hittanitót; azon bizalommal és ragaszkodással, melylyel szokott viseltetni a hivő lelki atyja iránt; és azon tisztelettel, inely a társulat kormányzóit és rendtartóit megilleti? Midőn teliát valamely ker. kath. ember a papot mint ilyent még is gyűlöli, rágalmazza, gyanúsítja, vagy egyesek hibáit gyűlöletből az egész osztályra kiterjeszti: az ily embernél a rágalom kath. ajkakon jön ugyan ki, de a szív, a honnét a gyűlölet fakad, nem katholikus többé. A pap szintén ember, s mint ilyen, hiba alatt áll; hanem, a mely kath. ember e hibákon nyargalódzik, az Chám szerepét íolytatja, ki atyja mezítelensége fölött szemtelen gúnyt űzött és átkot vont magára. A mely nép- vagy községben a kath. hitélet virágzik, ott a nép a paphoz mint lelki atyához bizalommal viseltetik, ragaszkodik hozzá, és bensöleg tiszteli öt, mint a hitélet és üdvösség közegét, mint közbenjárót Isten és az ember közt. Kétség kívül tudja az ily nép is, hogy a pap szintén ember, de tiszteli az emberben a fölszentelt papi személyt és az állást. Mi pedig a papban az embert illeti, meghajol személyes jó tulajdonai és erényei előtt, ha vannak; ha pedig nem volnának, úgy cselekszik, mint kötelessége cselekedni egyéb embertársával: nemitél, mert nem bírája embertársának, s mert nem tudja, meddig állhat meg épen abban, a miben mást elítélne ; Istenre bizza az ítéletet, Ki egykor mindenkit számadásra von s Ki azoktól, kiknek többet adott, többet is fog kivánni, azaz szigorúabb számadást követelni. íme ez helyes álláspontja a ker. kath. embernek a papság irányában! Legyenek tehát rajta a ker. kath. szülök, hogy gyermekeiket az Anyaszentegyház hű fiaivá neveljék; olyanokká t. i., kik ragaszkodjanak és tisztelettel viseltessenek Krisztus Anyaszentegyházához, úgymint, melynek kebelében örök üdvösségüket munkálni hivatva vannak. Az Anyaszentegyház Péter hajójának neveztetik, mely rendelve van. hogy abban a hívek a boldog örökkévalóság révpartjába szerencsésen eljussanak. Nem volna tehát bolond ember az, ki azon