Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1878

3) Sok változásnak van alávetve az ifjú ember élete az iskolai tanfolyam alatt; még többnek akkor, midőn kilép a gyakorlati élet terére. Fiatal emberek, kik iskoláikat bevégezték, midőn a gyakorlati életbe kiléptek, azon sikerre nézve, melyet arattak, sok meglepetést szereztek már volt tanáraiknak, kik őket éveken át oktatták; és ismerőseiknek, kik őket előbb megfigyelték. Kitűnő tanulók, kikhez egykor nagy remények köttettek, a gyakorlati életben messziről sem feleltek meg azon várakozásnak, mely kozzájok csatoltatott; középszerű tanulók, kik magok iránt figyelmet sem keltettek, az életben nem ritkán sikert arattak, egykori legjelesebb iskolatársaikat fölülmúlván, majd messzire magok után hagyván E talányszerű jelenség sok okra vezethető vissza. Például: némelyek ügyesebbek vagy szerencsésebbek a gyakorlatban, mint az elméletben; amazok — talán gyöngébb tanulók — az életben előre mennek, emezek — néha legjobb tanulók — visszamaradnak; sok tanulót a vételkedés tett az iskolában jelessé, mely, midőn a közéletben megszűnt, az egykori jeles tanulóban a kedv lelohadt és többé nem jeleskedett ; vannak tanulók, kik csak az iskolák végeztével ragadtatnak meg az önművelés ösztönétől és komoly irányt vesznek; mig ellenkezőleg megtörténik, hogy jeles tanulók, iskolák végeztével egészen abban hagyják a további művelődést és könnyelműekké válnak; sok középszerű tanulót fölemelt már a gyakorlati életben az ügyes alkalmazkodás, a rokonszenves külső, a kedvező körülmények, a pártfogók támogatása, a véletlen szerencse sat., mialatt kitűnő fiatal emberek lenyomatnak vagy visszamaradnak, mert az emiitett kül kedvezményekben nem részesültek. A szerencse ezen kül kedvezményére támaszkodva, több szülő úgy nyilatkozott egykor előttem, nem kívánnak egyebet, mint hogy gyermekeik az iskolákon prímás bizonyitványnyal átcsuszszanak; „atöbbi, mondották, ami dolgunk." Elmúlt ez idő óta 10 - 12 év, s ime ezen urak ma már másként gondolkodnak : az élet megezáfolta logikájokat. Szomorú tapasztalásból okúivá, ugyanis, elismerték, hogy az életpályákon való előmenetel, a mint nem legfőbb jó az emberre nézve, szintúgy a legrohamosabb előmenetelnél, a legmagasabb hivatalnál, a legjövedelmezőbb és befolyásosabb állásnál is magasabban áll a becsületesség; mert, ha ez nem kiséri az embert az életpályákon, emelte bár fel őt a szerencse bármely magas állásra, ott sem lesz belőle más, mint volt előbb, t. i. semmirekellő. Elismerték előttem ezen urak és bevallották, hogy nem az a legszerencsésebb szülő, kinek gyermeke, az iskolákon átúszván, hamarosan jó állásra jutott; hanem, a ki hit-erkölcsi elvekben nevelvén gyermekét, megalapította benne a lelkiismeretességet, a becsületességet. íme, 10—12 évnyi szomorú tapasztalás mint vezeti vissza az embert a helyes gondolkodásra! A becsületesség tehát mindenek előtt, vagy is a gyermeknek hit-erkölcsi elvek szerint intézett nevelése, mely megalapítja benne a becsületességet. Ez az, mi a gyermeket jó családtaggá, vagy is azzá teszi, hogy szülőit az utolsó lehelletig tisztelje, testvéreit legbensőbb ragaszkodással szeresse és a cseléd iránt is emberbaráti kímélettel viseltessék; ez az, mi a gyermeket mint tanuló iljút, hogy a viseletben és szorgalomban meg ne hibázzon, támogatja; ez az, mi az iskolát végzett fiatal embert, hogy a gyakorlati életben magát el ne vesse, föntartja. A becsületesség nem függ az élet kedvező vagy kedvezőtlen körülményeitől, ellen-