Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1878

— 14 — kezőleg a becsületességtől függ az életpályán aratott siker, a mennyiben az nem is tisztességes, ha nem becsületes; a becsületesség az, mely a küzdelemben bátorít, a sikertelenség esetében a csüggedéstől megóv, a szerencsében a gőg ellenében mérsékel, a szerencsétlenségben és szegénységben türelmet ad és másoktól tiszteletet parancsol. Mondjak-e többet? Minthogy a becsületesség az a mérték, mely szerint az ember valódi értéke megállapíttatik; becsületes, azaz lelkiismeretes élet pedig hit-erkölcsi alap nélkül nem lehetséges: kell-e több indok arra nézve, hogv a szülök hit-erkölcsileg neveljék gyermekeiket, hogy ez által oda emeljék őket, mely minden földi magasságon fölül áll: a becsületességre? III. Mért kell 3-szor a gyermeket hit erkölcsileg; nevelni? Azért, mert a földi élet után következik az örökkévalóság, a halál után az ítélet, hogy elvegye kiki a szerint, a mint cselekedett, a jót vagy rosszat. Dies irae, (lies illa Solvet saeelum in favilla Teste David cum Sibylla. Tuba mivum spargens solium Per sepulehra regionum Coget omnes ante thronum, Mors stupebit et natura. Cum resurget creatura Judicanti responsura. Némi bátorság kell ma ahhoz, hogy tanodai értesitvényben oly mély hangú hnrokat pöngessen valaki, melyek rezgéséből halál, ítélet, örök jutalom vagy kárhozat zúg ki. Mert ha értekező e miatt sajtó-pertől nem tarthat is, de tarthat attól, nehogy azok nyugalmát, kik lelki tespedésben élnek, megzavarja; vagy azokat, kik Istent, mennyországot, poklot sat. bigottságnak tartanak, megbotránkoztassa, esetleg álmukat vagy étvágyukat elrontsa. Keresztény létünk ellenére annyira kitértünk manap magunkból, hogy körülbelül úgy vagyunk, mint az egyszeri kalmár, kinek, midőn boltja elé szerfölött nagy szekrényt készíttetett, és azt portékáival betöltötte, nem maradt semmi boltjában. Mondom, közülünk annyira kitértek némelyek magokból, hogy szellemi természetüket, t. i. a lelket, tagadván, a teljes enyészetben, végleges megsemmisülésben helyezik rcményöket, nem vévén észre az ellenmondást, hogy, midőn a lelket tagadják, ugyanakkor azt megerősítik, minthogy azon lélek erejével okoskodnak, melyet magokban tagadnak. Ezen álokoskodás egyébkint kényelmes önaltatás, midőn hiszik, hogy, megsemmisülvén, az Ítélettől menekülhetnek; de másrészt kegyetlen öngyülölet, midőn készek a lélek tagadása által inkább a barmok sorába beállani, csak hogy ezekkel együtt megsemmisülhessenek. Nos, midőn a lélek létét tagadják, azt elérik ugyan, hogy önmagokban az emberi méltóságot letiporják, de azt nem érik el, hogy megsemmisüljenek és az ítélettől megmene-