Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1876

A szülő és a gyermek.

A szülő és a gyermek oly gyönyörű festményi csoportozat, hogy ecset alá annál szebbet az egész természet körében-alig találunk. Szebb az a tájképeknél, mert ezeknél hiányzik az éltető és boldogító szeretet, mely a szülő és gyermek egymásra tekintő szemeiből kisugárzik; szebb az a csataképeknél, mert ezeken — legyenek bár remekül kivéve — ott ül a halál és szenvedés, míg a boldog családkörben az élet és béke áldása ömledez ; szebb végre a családkép magánál az eszményképnél, mert míg ez folytonosan megvalósításra vár, azalatt a családban az eszme, t. i. a szülök kölcsönös reménye és szeretete a gyermekben már megvalósítva és megtestesítve jelen van.

Az ember, midőn szülővé lesz, a gyermekre nézve csaknem mint teremtő fölmagasodik, életet adván a gyermeknek, ki nélküle nem létezett volna; ápolván, táplálván, keblén melengetvén öt, életszükségeit önfele- döleg is kielégítvén, átveszi a szülő a gyermekre nézve és képviseli a gondviselést; mi több, azonosítja a szülő magát gyermekével, midőn úgy őrködik élete fölött, mintha a gyermek életével saját életét menthetné és nyújthatná meg; mintha a gyermek életében magát a halált, azaz saját életét túlélhetni reménylené; viszont a gyermek a kiapadhatatlan szülői szeretetnek megfe- lelőleg a szülőben öntudatlanul is élete szerzőjét sej- díti; rajta csüng, mint törzsön az ág, oly szorosan és bensöleg csatlakozván hozzá, mintha a szülő nélkül felet és csak vele együtt tenne ki egészet; tőle vár mindent, általa eszmél, vele gondolkozik; tőle tanúi beszélni, imátkozni, hinni, reményleni és szeretni. Midőn azután a gyermekek nőnek és ifjakká válnak, vájjon ki írja le azon örömöt és megelégedést, mely a szülői arczon és szemekben ül, midőn a jólelkü, engedelmes és illemes, valamint jóra törekvő gyermekeken tekintetét a szülő végighordja? Vagy kevésbbé bájoló változatosságot mutat-e a családkép, midőn a megörege- | dett és elgyöngült szülőket a már férfikorra jutott gyermekek környezik, őket vigasztalják és mulattatják, szükségeikről gondoskodnak, ápolván, kezeikkel támo- |

gatván őket gyöngeségeikben, mint tettek azok egykoron velők kisdedekkel? Valóban, tekintsük a családot az élet bármely szakában, igaz az, a mit róla a bevezető szavakban mondottam: A szülő és gyermek oly gyönyörű festményi csoportozat, hogy ecset alá annál szebbet az egész természet körében alig találunk.

Mért nem ilyen — tisztelet a kivételeknek — napjainkban a családkép ? Mért ül sok szülő szivében a keserv, szemeiben a köny, arczán a szomorúság és aggályos töprenkedés? Mi oka annak, hogy oly sok gyermek, kik kisded korukban rózsát Ígértek, alig hogy fölserdülnek, rózsa helyett tövist nyújtanak szülőiknek? Hová lett a gyermeki ragaszkodás, hála, kegyelet, tisztelet és engedelmesség? Szóval, mért halvá- nyúlt el általában és torzúlt el oly igen sokfelé a fenn leirt gyönyörű családkép ? Talán kevesbbé szeretik a mostani szülök gyermekeiket, mint szerették azokat az előbbiek? Minek folytán a gyermekek is meghidegül- tek, megváltóztak és elfordúltak szülőiktől ? Epen nem ! A gyermek iránt való szeretetet a Teremtő oltotta be a szülői szívbe, hogy működjék az ösztönszerüleg is; a Teremtötöl beoltott ösztöny működése nem pillanatnyi, hanem folytonos és szükségképes, szeretik tehát gyermekeiket a mostani szülök is. Hogy azonban korunkban a gyönyörű családkép mégis elhalaványúlt, sokfelé eltorzúlt, annak oka az, mert megfogyatkozott, sok családban egészen elenyészett a jó házi nevelés!

Minthogy a jó házi nevelés azon biztos alap, melyen nyugszik a gyermek egész jövője, azért az ezen évi értekezés tárgyául a jó házi nevelést tűztem ki.

Mely értekezés, minthogy szülőknek van szánva és azon czélból írva, hogy azt lehetőleg minden szülő megértse: nem fog tartalmazni sem elvont elméleti fejtegetést, sem iskolába tartozó tudományos tárgyalást; továbbá, mert ezen értekezés használni akar, előre kérem a t. szülőket, ne lássanak az értekezés bármely szavában szemrehányást, hanem jóakarattal párosúlt igyekezetei, mely a bajt és annak okát kutatja, megbe1*