Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1876

4

széli és földeríti azon czélból, hogy a baj ellenében ajánlhasson és nyújthasson sikeres orvosszert.

I.

Mielőtt a gyermek főgantatnék és megszületnék.

Midőn az okos gazda újszöllöt ültet, nem elégszik meg azzal, hogy a földet megforgassa, hanem élő és ép vesszőket választ ki az ültetésre, megválasztja az ültetéshez az alkalmas időt, öntözi és megmetszi az elültetett vesszőt; azután, ha a vessző megeredt és kihajtott, megkapálja, gyomlálja, tisztítja, visszametszi azt, kétszeres gonddal ápolván a gyönge növényt, mig felnő és megerősödik. Csak is több évi szakértő és szorgalmas munkálás után mondhatja el a gazda elégülten: Szöllö lett az ültetésből!

Ugyanígy van a gyermekkel a nevelésnél azon különbséggel, hogy míg a gazda az ültetésnél csak egy tényezővel számít, t. i. a szöllövesszö növényélete fejlesztésével : a szülőre, mert a gyermek testből és létekből áll, a nevelésnél kettős föladat megoldása vár, t. i. nem csak a testi, hanem egyszersmind a lelki életerők fejlesztése, erősítése, tökéletesítése.

Habár értekezésem czéljáúl a jó házi nevelést tűztem ki, ez pedig inkább a gyermek erkölcsi kiké- peztetésére, mint a test fejlesztésére látszik vonatkozni: de mert a test oly benső kapcsolatban van a lélekkel, hogy annak lakhelye, nyilatkozási és tevékenységi eszköze, minek folytán az elkényeztetett, erőtlen vagy beteg testben a lélek nem csak nem nyilatkozhatik kellőleg, de tevékenységében is megbénul annyira, hogy alkalmatlanná válván bármely életpályára, terhére válik a társadalomnak, főleg pedig magának: nem tehetem, hogy a jó házi nevelésről értekezendő, a nevelés egyik fő tényezőjét, a gyermek testi élete fejlesztését és megedzését mellőzzem. Nem lehet az jó nevelő, ki a gyermek testi életével nem törődik ; akarom mondani:

nem adnak azon szülök gyermekeiknek jó házi nevelést,

kik a gyermek testi élete fejlesztésére, az egyes tagok megóvására, az egész test megedzésére nem törekesznek.

Az újonan ültetendő szöllőbe az okos gazda élő és ép vesszőket választ. Nagy hibája a társadalomnak, hogy nem létezik keblében intézkedés, melynél fogva oly egyének, kik szervbeli bajban sinlödnek, vagy kikben bizonyos betegségek a vért már megmé- telezték, a házassági összekeléstöl el nem tiltatnak. Ily összekelésekből egész sora származik a szerencsétleneknek, kikre inkább ráillik, mint Hugo Viktor ismert

regényére az elnevezés: A nyomorultak ! Nem szólok rólok bővebben, csak ismétlem a fennebbi kifejezést: a szerencsétlenek; Kétszeresen szerencsétlenek azért, mert mint jövendőbeli szülök csak tovább szaporítják számát a — nyomorultaknak. A lovakat és birkákat nemesítjük, nemünket elhanyagoljuk! Minthogy tehát e tekintetben a társadalom nem intézkedik, tegyék meg egyesek kötelességeiket; a ki ily házas összekelést megakadályoz, az érdemet szerzett magának az emberiségre nézve.

Az okos gazda megválasztja az ültetésre az alkalmas időt. Ha ott, hol a gyémánt képződik, átvonul valamely szines folyadék, a gyémánt elveszti tiszta fehér színét és fölveszi a szint, melyet a folyadék magával hozott; a kertész nem vet magot a hét azon napján, a melyre Üszögös-Péter esik; az okos szöllögazda nem bujt újholdkor sat. Több gondolkozó fő, főleg tapasztalt tanárok tették meg az észrevételt, hogy azon gyermekeken, kik 1848 — 49-ben születtek, észrevehető volt a kor izgatottsága. A mámoros, önkívüli, kimerült, rendetlen állapotban nemzett gyermekeken észrevehetőleg mutatkoznak később a káros következmények. Miből következik, hogy van a szülőknek már e tekintetben is kötelességök, melyet, ha más indokból nem, legalább leendő gyermekeik iránt való szeretetből nem szabadna szem elöl téveszteniök; azaz nem szabadna megfeledkezniük a — mértékletességről!

Hogy a viselős anyáknak a megszülendő gyér mekre nézve még a mértékletesség fölül is vannak kötelességeik, azt ki ne tudná? Már, ha tagadhatatlan, hogy az élet esélyei, a végzendő nehezebb munkák és az el nem odázható teendők gyakran hoztak a viselős anyákra és méhgyümölcsükre szerencsétlenséget, ezekért az ovatos anyák nem vádolhatók, ezek az élet szerencsétlenségei ; ámde ezek közé sorozandók-e a szenvedélyes táncz, a test szoros fűzése, a divat káros utánzása, a leánykori hiúlkodás folytatása, a xantippei czi- vódó vagy a barpyiai kiálhatatlan rósz természet?

Nem lehetne-e ezen hibákat az anyáknak letenni, s a lelkületet az erkölcsi szabályok szerint megjavítani?

Vannak jegyek, melyeket a gyermekek testök külsején az anyától örökülnek; ezek anyajegyeknek neveztetnek és rendszerint ártalmatlanok; ámde ezek közé sorozha- tók-e azok, melyeket a hiú, könnyelmű, indulatát nem fékező, epés anya a szűk mellben, a sérülésben, idegességben, epés véralkatban, halaványságban és az ily testi állapotokkal párosúlni szokott lelkületben a gyermekre rányom, hogy viselje azokat anyai emlékül a szeren