Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1876

21 maga a gondviselő Isten: Haj szálaitok is megvannak számlálva, Bizonnyára, a Ki számba veszi az ember hajszálait, Az számban tartja az egész embert. Csak hinni és bizni kell Benne és a Gondviselést, teremtmé- nyi hódolat közt, ima utján igénybe venni. Nincs távol Isten tölünk, Benne vagyunk, élünk és mozgunk! Más a gondviselés eljárása az égi testeknél, más az embernél; az égi testeket ráhelyezte pályájokra, hogy attól hajszálnyira se távozzanak: az embernek szellemi tehetségeket adott, hogy azok erejével tegye meg azt, a mit bír; a mit pedig meg nem tehet, annak eszközlésére folyamodjék Ahhoz, a Ki tud és tehet mindent. A szülő ápolván és nevelvén gyermekét, a válasz­tandó életpályára nézve tegyen meg mindent, mit em­berileg tenni lehet; de mert gyermeke jövőjéről van szó, a jövőbe pedig embernek belátni nem lehet: ima utján vegye és gyermeke által is vetesse igénybe a Gondviselést, úgymint, mely számban tartja a gyermek hajszálait is. A mit a szülő gyermeke életpályájára nézve a józan ész ereje által megtehet, az körülbelül a követ­kezőkben központosítható: 1-ör A figyermek irás, olvasás és a legszüksége­sebb alapismeretek megszerezhetése végett beadatik az elemi iskolákba. Minthogy a figyermek minden pályára képezhető és lehet alkalmas, figyelje meg a szülő az elemi tanfolyam alatt a gyermek szellemi képességét, munka kedvét és akarati kitartását. Ha a gyermek tehetségnél küíi, ha nem tanúsít munkakedvet és a tanulásban szorgalmat: ne erőtessék nem csak a szegény, de a tehetősebb szülök sem, hogy a gyermek a középtanodába föllépjen. Ily erőltetések mellett, míg a szülök egyrészt haszontalanul költekeznek, másrészt éveket vesztenek, melyeket, ha a gyermeket hozzá illő pályára adták volna, sikeresen fölhasználhattak volna a hozzá illő szakban való kiképeztetésre. Volt esetem, midőn uriházból származott kis fiú képtelennek mutatta magát már első évben a gymnasiumi tanfolyamra. A gyermek, a mellett, hogy nem tanúit, oly levert volt, mintha száz mázsa nehezedett volna rá: azonfülül izga­tott és indulatos volt. Az anya tanácsot kért tőlem és az adott tanács szerint kereskedésre adta a gyermeket. S ime, mintha börtönből szabadúlt volna ki, szófogadó, tanulékony, jó kedvű lett a gyermek. Erőltetés eseté­ben az ily gyermek többszörös javítás vagy ismétlés folytán elvégez ugyan néhány osztályt, de a felsőbb osztályokban megakad. A költségek megtétettek, az idő elveszett, de az ifjú semmi életpályára sem nyert képesítést. A mi legroszabb, felnőtt és nem tudományos életpályára lépni többé nem akar, mit fiatalabb korá­ban szívesen megtett volna. Betekintett a magasabb művelődés csarnokába, és, mert ott helyt állani képes nem volt, visszalépett, magával vivén az életelégedetlen­séget, De ha sikerült is az ily ifjút bizonyos utakon az iskolákon áthurczúlni, nem nyertek ez által a szülök semmit; a nem képzett itjú csak terhére, szégyenére válik azon életpályájának, a melyre a szülök protectio utján rásegítették, midőn pedig hozzá illő életpályáján becsülettel megállhatott és működhetett volna. Mintáúl szolgál nekünk Anglia és Francziaország. Mindkét ország nagyban műveli a tudományt, de még nagyob­ban az ipart. Ott nem csak azok adják magokat iparra, kik a középtanodában nem boldogúltak, hanem jeles tehetségű, vagyonos családbeli ifjak, mert nálok az ipar nem szégyen. Innét majd kimeríthetetlen gazdag­sága mindkét országnak. 2- or. Azon gyermekeknél, kik előmenetelt tanú­sítván, középtanodába adattak, a választandó életpá­lyára nézve legyenek a szülök óvatosak. Ha gyermekök nyilatkozik, vizsgálják meg, nem pillanatnyi fölhevülés, szemkáprázás, rábeszélés szülte-e gyermekükben az elhatározást. Ha az elhatározás nem volt pillanat szü­leménye, ha a gyermek a mellett megmarad, vizsgálják meg az okos szülök, nem alkalmatlan-e a gyermek akár testi gyönge alkat, akár egyéb indok miatt a választott életpályára. Ha alkalmatlannak találnák arra a gyermeket, fölvilágosítás, meggyőződés utján hassa­nak oda, hogy a gyermek a választott életpályától önkényt elálljon; ha a gyermek ezt nem tenné — ritka eset! — határozzanak a szülök. Ha az ifjú nem nyi­latkozik, szólítsák föl alkalmilag erre őt a szülök; ha ekkor sem választ a gyermek pályát, vagy annak vá­lasztását a szülőkre bizza : vizsgálják meg a szülök az ifjú tehetségét, hajlamát és képzettségét és nem hiú­ság-, nem melléktekintetböl, hanem gyermekök sz. érdekéből válaszszanak a szülök alkalmas életpályát. 3- or Midőn az életpálya meg van már választva, óvakodjanak a szülök, rokonok vagy jó barátok azon nagy hibától, mely tudatlanságból talán vagy hízelgés­ből vajmi gyakran elkövettetik, példáúl: az ifjú papi pályát választott; a helyett, hogy a szülök beszélnének a papi pálya magasztos hivatásáról, a papi élet kellé­keiről, tehát azon önmegtagadásról, melyet szükségké­pen kell gyakorolnia annak, a ki jó pap és az oltárnak méltó szolgája akar lenni; a helyett, hogy az ifjút erre előkészítenék, jövödelmező állásokat emlegetnek a tapasztalatlan gyermek előtt és nem egyszer vetik el

Next

/
Thumbnails
Contents