Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1875

letesség, néha a vallásosság és ájtatoskodás színével szerencsésen eltakarniok ; hát ezek kicsodák ? Nos ezek, j ha az emberi tekintetektől nem is, de az igazságra nézve szintén emancipáltak, s midőn bel förtelmeiket a becsületesség, vallásosság vagy ájtatoskodás lemezébe burkolják : a kül lemezben nem nyertek egyebet, mint a legundokabb mázt, melyet halandó magára kenhet, a hypokrisist és phariseismust. Ez a kigúnyolt igazság legretten több boszúja ! V. Justitia regnorum fundamentum. A példák vonzanak. Bizony csúffá teszi az embert a megtagadott igazság azon mértékben, a melyben az ember azt visszautasította vagy megvetette. IIa ez oly emberrel történik, ki a társadalomnak hátat fordítván, a vadonba egymaga kiköltözik, a rombolás mételylyé nem válik. De inig az ember társaságban él, addig tagja a testületnek, tagja az emberiség nagy testének Minden jó, melyet a testület valamely tagja müvei, visszahat legalább a legközelebb álló tagokra, de szintúgy visszahat a rosz is. Minél előkelőbb tagja valaki a társadalomnak, annál nagyobb áldás azon tagnak épsége a testületre ; de megfordítva is. A közmondás szerint a jó pap holtig tanul. Mint egyéb közmondás, ugy ez is bizonyára a tapasztalásból van merítve, mely megfigyelte a jó pap életét, azután elvül kimondotta, hogy a ki jó pap akar lenni, annak kötelessége holtig okulni és tökéletesedni. Hogy azonban ez nem csak a papnak, hanem minden embernek kötelessége, azt az ember méltósága, erkölcsi lényiessége és czélja szintúgy bizonyítja elméletben, mint a tapasztalás, melynek tanusága szerint 60—70 éves emberek felkiáltván: No, még ezt sem hallottam soha! további életöket a hallott igazság szerint rendezték. Nem csak a tanuló ifjúság áll folytonos nevelés alatt, de a felnőttek is, szóval, az egész emberiség! Mint a síkföld lakosa, midőn a szomszéd halmokra tekint, mintha másnemű anyagból állnának a halmok, iigy emeli fel azokra szemeit; s mint a vándor, midőn a magas hegyekre tekint, mintha a hegyekben a sík urait szemlélné, úgy néz fel azokra: ugyanígy emeli fel szemeit a társadalomban az ifjabb az öregebbre, a szegény a tehetősre, az alantabb álló a fölebbvalóra, a cseléd a gazdára, a tanuló a tanárra, a nép papjára, a gyermek szülőire, az alattvaló a fejedelemre; inért ? Mert az emberiség folytonos nevelés alatt áll; mert az igazság iránt mindnyáján érdekelve levén, akarja kiki látni, mint érvényesül az a társadalomban ; mert oly szoros kapcsolatban élünk egymással, hogy az igaz, jó és nemes tetteken épülünk, az ellenkezőn megbotránkozunk; röviden, mert az igazság czélunk, melyhez lelkünk irányánál fogva vonzódunk, és annak mintaképeit a felettünk állókban szemlélni már csak azért is óhajtjuk, mert nálunk magasabban állanak. Sokan kiemelik az embert köréből és másnak tekintik, mint a mi valóban. A gőg szokta ezt tenni magára nézve és az idealismas általában, mindkettő oly elméletekkel táplálkozván, melyeket az élet naponkint megczáfol és letarol. Nincs független ember a társadalomban. Azon viszonynál fogva, a melybe az ember mint társadalmi tag születik vagy jut, minden ember függ másoktól és bizonyos tekintetektől. Az emberiség fele gyermekekből áll, ezek függnek szülőiktől; az emberiség tetemes része cseléd vagy munkás, ezek függnek gazdáiktól; sok adós ember van a világon, ezek függnek hitelezőiktől; a fiatal az öregebbtől várja rendesen a jelszót; az alantabb álló a fölebbvalótól; a töméntelen katona minden rang dacára függ feltétlenül a legfőbb hadúrtól, de ki viszont függ a katonaság hangulatától és szellemétől ; az egyházi és világi nagyok függnek állásaiktól, hivatalaiktól, saját méltóságaiktól, nem is tekintve azt, hogy minél fölebb léptettek, az „étre sans géne"-re nézve, annál szűkebb körbe jutottak; a miniszterek függnek a parliamenti többségtől, és a fejedelmek? Minden pillanatban fejők fölött függ Damokles kardja! Pedig még nem is emiitettem, mint függ a kézműves osztály egyéb osztályok mellett a falusi néptől, mely veritékes munkájára az Égtől várja az áldást, hogy nem csak a szegény, de a leggazdagabb is éhen ne haljon. íme, ez az ember valódi helyzete a földön ! Függünk tehát egymástól mindnyájan, és folytonos nevélésre, okulásra vagyunk utalva; példák hatása alatt állunk azon viszonyoknál fogva, melyekbe mint társadalmi tagok születtünk vagy jutottunk az életben. Ezen társadalmi viszonyok sűrű hálóként födik el a földet mindenütt, a hol él és tanyáz az ember. Mi eszközli, hogy a társadalmi viszonyok milliárd szálai rendben szövődjenek ; mi akadályozza meg, hogy össze ne kuszálódjanak ? Az igazság és annak a társas viszonyok szerint való gyakorlása és érvényesítése ! Az igazság sarkpontja a társas viszonyoknak, mely körül fordul meg államban és társadalomban minden. Legyen szabad részleteznem.