Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1875
— 12 — A nép fejedelmét mindenek előtt igazságosnak kivánja látni, mert: Justitia regnorum fundamentum. Innét kiváló tisztelete a népnek oly fejedelem iránt, ki egyebek fölött igazságos volt és a törvénynek rendithetetlen őre. Ha a nép ellenkezőt tapasztal, elszomorodik, felsóhajt, panaszkodik méltán, mert tudja, minő sors várakozik reá, ha az állam feje, ha az igazság fő őre nem igazságkedvelő. Midőn a mult században Francziaországban az igazság oly égbekiáltólag letiportatott, hogy udvari kegyenczek legfelsőbb kezekből ajándékkint kapták a „lettres de cachet," azaz elfogatási jegyeket, melyekbe csak nevét kellett beirni valamely embertársnak és a jegyet a rendőrségnek átadni, hogy a szerencsétlen beirott titkon elfogassék és élte végéig valamely földalatti lyukba vettessék: oknyomozó történetírók az 1789-ki forradalomban és az azt követő borzalmakban csak természetes visszahatását látják az igazság oly kebellázító eltiportatásának; csakugyan: Justitia regnorum fundamentum! Hasonlóképen van ez a kormányférfiakkal. Ha a kormányférfiu nem igazságos; ha parliamentalis kormányforma mellett a kormánynak — szavaim elveket tartalmaznak, tehát minden időre vonatkoznak — nem az igazság, hanem összetákolt képviselői többség az alapja; ha a nép látja, hogy a kormánynak nem az ország jóléte,, hanem uralkodási viszketegség a rugója: elveszti kedvét, közönyös lesz az alkotmány, bizalmatlan a jobb jövő iránt, és nem marad el a káros visszahatás. Fülöp-Lajos kormányának 1848-ban vesztegetés utján volt nagy kamaratöbbsége, melyet száz ezer szurony támogatott, és ? a hamis alapon, azaz a megvett kamaratöbbségen állott kormány rövid idő alatt úgy járt, mint a por, melyet a szél elkapott a föld szinéről; corruptióval jól kormányozni nem lehet, mert: Justitia regnorum fundamentum! A cselédek, midőn szegődtetnek, a háztartásba, tág érteményben a családba befogadtatnak. A végzendő munka megállapíttatik, a bér meghatároztatik, az emberies bánásmód hallgatag föltételeztetik. Sok rosz cseléd van napjainkban, de ennek oka vajmi gyakran a nevelés és oktatás hiánya. Mire nézve a cseléd gyakorlati oktatásra és nevelésre szorul. Az igazság az, hogy munkával erején túl ne terheltessék, emberies bánásmódban részesüljön és alku szerint való bérét kikapja. Ha e czimek a gazdák által meg nem sértetnek, okos vezetés, jó bánásmód mellett igen sokat eltűr, sokra vezethető a cseléd. De ha az emiitett czimekben az igazság a cseléd ellenében megsértetik, feljajdul a cseléd és munkás, keblében a szó és a feljajdulás kiáltássá válik, mely panaszképen felhat az egekig : Justitia regnorum fundamentum! A tanintézetek a nevelés és tudomány székhelyei. A tudomány czélja az igazság megismerése és ennek alapján a valódi felvilágosodás. A tanulás nem könnyű munka. Sokat fárad, sokat izzad, sokat tűr, midőn tanul a gyermek. A fiatalság azonfelül élénk, mozgékony és rendezetlen; az iskolai fegyelmet erősen érzi a gyermek. Hanem azért eltűri ezt, és ha az eljárás néha talán szigorú, elviseli jó lélekkel a tanuló azt is, ha látja, hogy az igazságos és kíméletes. A gyermek tehát tanul, tanul szorgalmasan, ha szorgalma igazságosan jutalmaztatik. De ha a tanuló látja, hogy a tanjegyek nem igazság szerint osztatnak ki; ha látja, hogy azokat meg is lehet venni; ha látja, hogy a tanintézetben személyválogatás, részrehajlás uralkodik, minek folytán, a ki nem tud, tanjegyre nézve ott áll, mint a ki tud; ha látja, hogy vannak az osztályban kiváltságosak, kikre az igazság más mértéke alkalmaztatik : akkor elveszti kedvét és vége a tanintézet virágzásának. — Emberi gyarlóság folytán hiba minden tanintézetben előfordulhat, több vagy kevesebb; de ha valamely tanintézetben nagy baj van, azt kell elsőben keresni, van-e igazságos és szigorú bár, de mindig következetes és emberies eljárás: sok esetben az fog kitűnni, hogy a bajnak oka a nem igazságos, a nem következetes, a nem emberies eljárás volt, mely nélkül pedig nem jöhet létre tanintézetben felvirágozás: Justitia regnorum fundamentum! A hivő nép ugy tekint papjára, mint a ki állásánál fogva hivatva van megvalósítani azon hitigazságokat, melyeket a szószékről a népnek hirdet. A pap igazság embere a szószéken, igazság embere a gyónószékben, igazság embere a tanácsadásban, igazság embere a társalgásban. Ti vagytok, úgymond Krisztus, a föld sava. A lelkész állása igen kényes, a gyenge elméjű hivő az örök igazságokat a lelkész életéhez méri és attól föltételezi. Igaz, hogy a pap is ember, tehát hiba alatt áll; az igazság és erény utja reá nézve szintoly szűk és göröngyös, mint a világi emberre nézve; neki is küzdenie, viaskodnia kell a legcsekélyebb térért is, ha elömenni akar; ámde ő tanitja az örök igazságot, a ki pedig tanit, az ugyanakkor legjobban tanul; azonfelül az ima hatalmas fegyver kezében, mely ha benső és kitartó, végre győz. De ha a pap nem hivatásának él; ha csak gépies kezelője a kül isteni tiszteletnek szellem, ihlettség, buzgóság nélkül; ha gőgös, kíméletlen, kapzsi stb. szóval, ha nagy czimben sérti az igazságot, melyet képvisel: akkor nagy és káros lesz a visszahatás: Justitia etiam regni Dei est fundamentum!