Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1874
6 Már bölcs Sokrates mondotta: Szükséges, hogy valaki felülről jöjjön, hogy megtanítson minket azon igazságokra, melyekre magunktól rá nem jöhetünk. Mit Sokrates óhajtott, az a kinyilatkoztatott hitigazságokban megadatott, melyek szerint Isten vevén és képezvén az anyagot, bele lehelte szellemét és megteremtette az embert. De hogy a nevetségesből mi se hiányozzék, némelyeknek inkább tetszik majomtól, mint Isten kezéből származni. Franeziaországnak szabad szellemei a múlt században megkisérlették ezt gyakorlatilag is kivinni, dajkálván, emberi emlőkön táplálván, nyelvhasitás által beszédre tanítani igyekezvén a kölyökmajmot; az eredmény az lett, hogy nyertek a kölyökmajomból mokogó felnőtt majmot. S minthogy nincs semmi uj a nap alatt, a majomtól való származás felmelegíttetett napjainkban is, talán azért, hogy emlékeztessen minket a zsoltáros szavaira: Az ember, midőn tiszteletben vala, nem értette meg, hanem összehasonlíttatott az oktalan állatokkal és hasonló lön hozzájok. „Néhány év előtt azon hir terjedt el, úgymond B. Eötvös József, hogy Afrikában emberfaj fedeztetett föl, melynek hátgerincze nehány hüvelykre kiáll. Engem e hir félig sem lepett meg annyira, mint azon megelégedés, melylyel az egyes tudós urak által fogadtatott.Ha egy uj Plátó, Nevton vagy Shakespeare lép fel, bizonyosan nem örülnek inkább; mint midőn ezen afrikai farkas-felebarátainkban a lánczszem állítólag felfedeztetett, mely az embert a majommal összeköti. Úgy látszik, mintha maga a tudomány napjainkban nem az emberi méltóság bizonyságait, hanem csak okokat keresne, melyekkel brutalitásunkat igazolhassa.“ Mi czélja a világnak, mi az embernek? Van-e általában czél, mi a czél ? Czél azon határ vagy állapot, hová valamely lény eljutni törekszik; például, a szemmagnak czélja a szaporítás, vadászebnek a vadkutatás, tudománynak a felvilágosodás, államnak a kül- és belbiztonság sat. S minthogy az öszmindenségben semmi sem pang, hanem minden halad valamely határpont vagy állapot felé, következik, hogy van czél, és van czélja mindennek. Mi fő czélja a világnak? E kérdésre igen könnyű a felelet: hogy hirdesse a Teremtő dicsőségét, mint hirdeti minden jeles kézmü mesterét. A pogány bölcsészet e kérdésre kielégítő választ adni nem tudott, mert a teremtésről biztosan még mit sem hallott: manap sem bírnak megfelelni e kérdésre azok, kik a teremtésben nem hisznek. Hogy a fő czélon kívül minő részletes czéljaik vannak az égi testeknek, azt nem tudjuk; földünkről tudjuk, hogy az úgy van berendezve, miszerint az ember czéljainak szolgáljon. Mi az emberfő czélja? E kérdésnél ismét ingadozott a pogány bölcsészet, valamint ingadoznak azok, kik a positiv vallás alapjára nem helyezkednek. Fő czélja az embernek dicsőíteni, szeretni a Teremtőt, ki őt létrehozta; hódolni sz. akaratának, megtartani törvényeit, az erényekben tökéletesedni, hogy minél hasonlóbb legyen a legfőbb Jóhoz, Istenhez, ki őt képére alkotta. E czél oly magas, hogy nincs e földön pálya vagy álláspont, melyről arra feltekinteni és törekedni ne lehetne; oly nyomatékos, hogy arányba tevén a rövid földi életet a síron túl való boldog örökléttel: egyedül szükségesnek csak ez mondható. A fő czél nem zárja ki a részletes czélokat, sőt magában foglalja. Társadalomra van az ember utalva, államban él, melynek polgára; kötelessége foglalkozást, életpályát választani, hogy mint társadalmi tag és hazafi hasznos tag és jó polgár lehessen. Kötelessége magát és övéit fentartani, tehát becsületes utón vagyonra törekedni, embertársait mint Isten képmásait szeretni stb. A földi élet tér és alkalom az érdemszerzésre, mely által méltó leszen az ember Istenre és országára. A hol czél van, annak elérésére eszközöknek is kell lenni. Mik azon eszközök, melyek az embert czél- jaira segítik? A nevelés és oktatás ! Eljöttem tehát oda, hogy az értekezés czélja szerint a középtanodai ifjúság hit-erkölcsi neveltetéséhez közelebbről hozzá szóljak. II. Ha nincs állat a földön, mely származásakor oly felette segélytelen, mint az ember, másrészt nincs a természet körében lény, mely minden tekintetben annyira kiképezhető, kiművelhető, mint épen szelleménél fogva az ember. Csak hogy az ember a műveltség magaslatára akkor vezethető fel, ha testi és lelki tehetségei páihuzam- és öszhangzatban fejlesztetnek és művelteinek, magától értetvén, azon czélok szerint, melyek az emUi valódi czéljai. Keresztény kort élünk. Ha tetszik a mai európai magas civilisatio, tetszeni kell az azt tényező keresztény hit-erkölcsi elveknek is. A mai civilisatio úgy áll a keresztény hit-erkölcsi elvekhez, mint okozat az okhoz. Tetszik az okozat, tetszeni kell az oknak is. A mely eredményt szülte a keresztény vallás eddig az európai népekben szintúgy, mint egyesekben a polgárosodásra nézve, ugyanazon eredményt szülik a kér. hit-erkölcsi elvek a nemzetekben és egyesekben ma is, ha ezen elvek a nevelésben alkalmaztatnak; megfordítva, ha eltérünk a ker.-hit- erkölcsi elvektől, melyek létrehozták a polgárosodást, nem ment meg minket az atyáinktól örökségben átvett polgárosodás a barbárságtól, mint nem mentette meg például az egykoron müveit Éjszak-Afrikát fenálló polgárosodása a
