Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1874
7 pusztító vandalismustól. Ne is vesse valaki szememre, hogy épen a pusztító vandalok magok is keresztények voltak; mert az ellenvetésre azzal kellene válaszolnom, hogy nem is pogány, hanem épen keresztény vandáloktól van okunk félteni napjainkban a keresztény polgárosodást. Ha tehát, mint emlitettem, az ember születésénél fogva az állatok bármelyikénél is segélytelenebb, de czélszerü nevelés és oktatás által a műveltség elérhető, legmagasb fokára emelhető: hogy ez eszközöltessék, szükséges, hogy az oktatás a tudományok színvonalán álljon, a nevelés pedig kér. hit-erkölcsi alapokon nyugodjék. A tudományos oktatás elhanyagolása elvezetne minket vissza Ázsiába, a kér. hit-erkölcsi elvek feladása a vandalismusra. Állami és nemzeti fentartásunkra a csupán tudományos oktatás nem elégséges, mint nem voltak képesek a tudomány ( művészet és az ó-kori polgárosodás megmenteni Róma nemzeti életét, midőn polgárai elvesztvén az istenfélelmet erkölcseikken megromlottak. Érzi és tudja ezt napjainkban már is sok szülő, de tudják azt a komolyabban gondolkodó tanférfiak is; mire nézve, talán nem követek el tapintatlanságot, ha idézem itt szavait egy budai urliölgynek, ki február 7-én, az országos tanáregyiet közgyűlését megelőző napon — értesülvén utazásom czéljáról — hozzám a következő szavakat intézte: „Az Isten áldja meg, igazgató ur, tegyenek valamit a hit- és erkölcsökre nézve az iskolákban ; már is számos jeles család lett a hit- és erkölcsi hanyatlás áldozatává, most attól tartunk, hogy a nemzet bukása következik.“ A szülök természetes nevelői gyermekeiknek. Vannak szülök, kik e feladatnak a szó legnemesebb értelmében megfelelnek; mások körülményeiknél fogva csak részben, gyakran igen csekély részben képesek megfelelni e feladatnak. Ez oka, hogy képzett tanférfiak vagy nők helyettesítik a szülőket az iskolákban, melyek fenállása csak is annyiban indokolt, a mennyiben a szülök nem képesek megadni gyermekeiknek a kellő nevelést és oktatást. Hogy azonban az iskolák által senki közelebbről érdekelve nincs, mint épen a szülök, ezt senki kétségbe nem vonja. Hogy ezen érdeklődésnek eleget tegyek, hogy kellő tudomással birjanak és figyelemmel kisérhessék a szülök az iskolai ügyeket: tájékozásul ecsetelni kívánom a legújabb tanügyi mozzanatokat, melyek a f. év február 8-án megtartott orsz. tanáregyleti közgyűlésen a középt. ifjúság hit-erkölcsi neveltetése érdekében nyilvánultak. Van Magyarországnak — jelenleg újólag szervezett — országos közoktatási tanácsa. A közoktatási miniszter ur megbízta ezen tanácsot, hogy a középtanodák részére tantervet készítsen. Midőn a tanterv elkészült és benyujtatott, a miniszter ur elküldötte azt az orsz. középtanodai tanáregylet elnökségéhez, hogy arról érdemleges bírálatot adjon. Az elnökség felszólította a középtan tanártestületeket és az egyes tanáregyleti tagokat, nyújtsák be az előterjesztett tantervre nézve véleményeiket. Budapesten ezalatt a szakbizottságok megkezdték üléseiket és szakadatlanul dolgoztak ; de minthogy végre egységes kezekre volt szükség, a szakbizottságok választottak kebleikből hét tagból álló fő bizottságot azon czélból, hogy a beadott véleményes jelentésekből egy egészet készítsen, mely tanácskozási alapul szolgáljon a közgyűlésen megvitatandó kérdéseknek és hozandó határozatoknak. Nagy munka volt ez, és a benne részt vett számos budapesti tanférfiak kitartó fáradozásáért teljes elismerés és tisztelet! A közgyűlés megkezdetett. Az elnök felolvasta az előterjesztést, mely általános elveket és irányt jelölt ki alapos indokolással; nevezetesen, hogy gymnasiumaink, tekintettel arra, miszerint vannak reáliskolák, úgy szer- veztessenek, hogy legyenek humán irányú intézetek; valamint, hogy a túlságos heti óraszám leszálliltassék, és a tanuló ifjúság önmunkásságának nagyobb tér engedtessék. Az elnöki előterjesztésben foglalt fő elvek alapul elfogadtatván, következett részletes tárgyalása az egyes tantárgyaknak, először a hittannak. Felállott ekkor Ribáry Ferencz tanár ur, mint a hetes bizottság tagja, és felolvasta a hetes bizottság megállapított véleményét a hittanra nézve, mely ekként hangzik: A vallásoktatás rendezése a vallás- és közoktatásügyi kormányra és a felekezetekre bizassék. Furcsa eljárás! A miniszter ur elküldi véleményezés végett a tanáregylethez a tantervet, melyben a hit-erkölcstan tárgyalására osztályonkint egy heti óra van kitűzve; a hetes bizottság előterjesztésében még ezen egyetlen heti órát sem veszi fel alapul, hanem elküldi a miniszter urat a tanóraszám felett alkudozni az egyes hitfele- kezetekhez. Mi következhetett ebből ? Az, hogy, ha az egyes hilfelekezetek különböző heti óraszámot követelendnek a hit-erkölcstan tárgyalására, a hány eltérés mutatkozandott a hitfelekezeteknél a hit-erkölcstan tárgyalására felveendő heti óraszámban, annyiféle tanóraszám, vagy tárgybeosztás leendett szükséges a középtanodákban ; úgy lehet, annyiféle tanterv. így jár az ember, ha valamiben sántikál! Vagy arra számított a hetes bizottság, hogy a hit- erkölcstant ekként elodázván, a közgyűlés által elkészítteti a tantárgybeosztást, megállapittatja osztályonként a heti óraszámot: a hitfelekezctek azután nem lesznek oly indiscretek, hogy a hit-erkölcstan tárgyalására egy heti óránál többet követeljenek; sőt lehetséges, hogy látván a különben is már nagy heti óraszámot, a hitfelekezetek
