Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1874

12

hit nem igaz; másodszor a hitetlen keresztény önmaga alkot magának valamely tant, mely elvezeti öt azután a képtelenségbe. Minő képtelenségbe? A szélsőségek találkoznak: hitetlenség — babona, (pl. Spiritualismus.)

Még egyet. Nem egy, különben müveit férfiú szájából hallottam e kifejezést: A hit napjainkban csak falura való. Ez igaz, a mennyiben falun még mindig található nagyobb mérvben igazi vallásos élet; de kizárólag csak falun ? Nem, a társadalom magasabb köreiben is. Ezekben azért, mert az ily családok átmentek már azon forrongáson, melyet a felületes tudomány — philosophia modice gustata — támaszt a hit ellen, az eszmék minden irányban megtisztultak, a valódi hitélet a családi élettel összeforrt; a falvakon azért, mert itt az álbölcselet még nem burjánzik; a talaj, melybe a hit magva vettetik, egészséges; a hitmüvelödés a szó- és gyónószékek szorgalmas látogatása által folytonos, a hitgyakorlat a korszellem és divat ellenében nem szégyen stb. De hát valóban igaz-e az, hogy a különben müveit és t. férfiakra szégyen volna az örök igazságok csermelyéhez járulni azért, mert a kevesbbé müveit embertársak is odajárnak életvizért?

Azért valódi „Pech“ volt Ribáry Ferencz urra, hogy a február 8-án tartott középtanodai tanáregylet közgyűlésén a hittan előadói, „Defensor fidei“ szerep neki jutott ki. Ily szerephez több őszinteség volt volna szükséges és kevesebb felületesség. De reá, mint történetíróra még más baj is háramlóit. Ugyanis, a keresztény hit világ- történelmi esemény. A mely történetiró azt el akarja tüntetni, az iskolákból kiküszöbölni, az, ezigány módra, maga alatt vágja a fát, mert a keresztény hit: történelem !

VI.

Van-e erkölcs hit nélkül, tehát erkölcstan hittan nélkül ? E kérdést nem vetettem volna fel, ha a politikában mint nemzetgazdászatban, financziában mint építkezésben, közigazgatásban mint törvénykezésben felületes korunk nem állitgatná, hogy az erkölcsnek semmi köze a hithez, tehát az erkölcstannak a hittanhoz. De igazolja felvetett kérdésemet az is, hogy midőn az orsz. köz. tanáregylet közgyűlésén e kifejezésnél: az ifjúság neveltetésének erkölcsi alapon kell nyugodni— inditványoztatott, hogy az erkölcsi kifejezés helyett hiterkölcsi tétessék: az indítvány nem kis zajt támasztott a gyűlésen. Ismétlem: van-e erkölcs hit nélkül, tehát erkölcstan hittan nélkül? E kérdéseket megoldandó viszont kérdem: Van-e olvasás betüismeret, szókötés alaktan, mértan számtan nélkül? szóval, van-e helyes, biztos és alapos gyakorlat elmélet nélkül, tudomány- vagy művészetben, kézművesség- vagy kereskedelemben, politikában vagy finaneziábau ? Ám senki sem tagadja, hogy vannak kivételes férfiak, úgynevezett naturalisták, kik kiváló természeti adományokkal megáldva elmélet nélkül is szép eredményt mutatnak fel zenében, festészetben, szobrászatban stb.; ismeretes azon módszer is, melynél fogva a tanuló a hetüket olvasásból, a nyelvet gyakorlati elemzés vagy élő társalgás utján tanulja és elsajátítja; ámde mig ezek csak kivételes esetekés iskolákra épen nem alkalmazhatók, másrészt a gyakorlatnál kezdő egyének, ha biztos alapot akarnak nyerni, nem törekszenek-e eljutni az elméletre és elvekre helyezkedni ? Nem küldjük-e a gyakorlati utón feltűnő ügyességet tanúsított naturalista zenészeket, festészeket, szobrászokat iskolába, hogy ismereteik rendszeres alapot nyervén a hibáktól megóvassanak s művészekké képeztessenek ?

Vannak tehát egyének, kik jó házi nevelés, jó társalgás és jó irányú művelődés folytán erényes, jellemes emberekké fejlődnek, de áll-e ez a tömegre, áll-e az iskolákban összesereglett ifjúságra nézve? Végre még az ily gyakorlatilag vezetett egyéneknél is nem rakatnak-e le a jó nevelés, társalgás és művelődés közt a jó elvek, tehát az elmélet, melyből származik a biztos és alapos gyakorlat ? Midőn a jó anya gyermekét istenfélelemre, engedelmességre, embertársának szeretetére oktatja, nem mondja-e el neki előre, hogy van az égben egy jó atya, ki szereti és jutalmazza a jókat, megbünteti a roszakat; ki minden ember atyja, kinek tehát minden ember gyermeke; kiket mint embertársakat úgy kell szeretni, mint testvéreket stb. Kérdem, ezen gyakorlati anyai nevelésnél nincs-e elöbocsájtva a gyakorlatnak az elmélet, az erkölcstannak a hitoktatás ?

De van más szempont is. Az erény gyakorlatában nem ritkán oly óriási akadályok, esábok, bel küzdelmek támadnak, hogy azok legyőzésére, tehát az erény megtartására kimerül a puszta emberi erő, meggyengül és leomlik minden földi indok és tekintet; kérdem, ezen körülmények közt honnan vegye az ember, ha nem a hittanból, a magasabb és hatályosabb indokot, isteni kegyelem nélkül az erőt ?

Azért midőn Rousseau embertársai sorain áttekintett és az észmorál indokait nem találta elegendőknek arra, hogy azok által az emberek a társadalmi bűnöktől visszariasztassanak, felkiáltott: Adjatok nekem poklot, akkor majd irok erkölcstant!