Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1874
11 szénaboglyába, másokat csalt-e meg, vagy önmagát? Vagy az volna az okos ember teendője, hogy a századokon átszármaztatott hit ellenében a felvilágosodott korra hivatkozzék? De épen ez volna a valódi bornirtság! Vagy attól féljen az okos ember, hogy a kér. hit elfogadásával el kell fogadnia a hittel az erkölcstant is? Bocsánatot kérek, midőn az ész a mathesisben működik, elveti-e műveletét mint helytelent, mert belőle nagy számösszeg ött ki ? Ugyan igy a kér. hit! A világtörténelem a kér. hitet mint nagyszerű eseményt 19 század folytán ránk átszármaztatta; okos embernek teendője azt következményeivel együtt vagy egész terjedelemben elfogadni, mint egyéb világtörténelmi eseményt, például Roma államiságát, bel szervezetét, hódításait stb.; vagy ha ezt tenni nem akarja, a kutatás terére kell lépnie és a végeredményig meg nem állapodnia. Ingadozás, közönyösség, tagadás, hamis feltevések, fenálló okmányok és tények ellen való álokoskodás: minden egyébre mutathat, de okos emberre nem, sem igazelmüségre vagy elfogulatlanságra. Korunkban szeretnek az emberek nagyokat mondani, a sajtó ezeket felkapja, minek folytán csakhamar kész igazságokkint fogadtatnak oly állítások, melyek hasonmásait nagy és komoly történetíróink eddig chinai humbugoknak tekintették és elvetették. Harmincz ezer év volt szükséges, mondá egy angol tudós, mig Erie tó Eszak- Amerikában kivájta mostani fekhelyét; a nagyotmondó tudós ezt oly biztosan elmondja, mintha látta volna a tó első képződését, medrét és annak alkotó részeit; mintha évezredek óta szemlélte volna a kivájás haladását, mintha soha sem fordulhattak volna elő a meder alkotásánál oly elemi rohamok, melyek pár század alatt nagyobb változást idéznek elő, mint a vizek rendes mozgása évezredek alatt. Hanem a harmincz ezer évnyi tétel azért hitelre talál és megbámultatik. — Héttől tizenegy ezer évesnek állítja Morlot Schweizban azon törmeléket, melyet Tiniére folyó a genfi tóba való ömlése előtt Willeneuvnél összehalmozott; mintha önkényesen meg lehetne határozni, mennyi időbe kerül egy-egy réteg lerakodása, és a záporok vagy a hóolvadás szülte gyakori áradások nem halmozhatnák egymásra a rétegeket az évezredeket oly pazarul szóró újabb arithmetika ellenére sokkal kevesebb idő alatt. Henne és Brunnet hypothesisei szerint Aegyptomban az emberi nem kora tiz ezer évet meghalad, mert a hierogliphák szerint Krisztus előtt 4-ik századig 375 Pharaó uralkodott, és ezen uralkodás kezdetekor — szerintök — a culturfok már két ezer évet mutatott. Legnagyobb történészeink a 375 Pharaót nem fogadták el egymás után való uralkodókul, hanem olyanokul, kik közöl a koronkint pártokra szakadt alsó, közép és felső Aegyptomban egyszerre többen uralkodtak, s kiket a régiséget szenvelgő aegyptomi papok egymás után soroltak fel, megtoldván a valódi uralkodók számát a fejedelmi családok férfi tagjaival is, kik pedig önállólag soha sem uralkodtak. Egyébiránt e nagyokat mondó tudósok mulathatnák magokat kedvök szerint, mint a chinaiak száz ezer éves tételekkel is, ha képtelen feltevéseik arra nem szolgáltatnának alkalmat, hogy belölök fegyver kovácsoltassék a positiv hit, az ó- és újszövetségi sz. Írás, főleg pedig Krisztus ellen, Ki nagy szálka a szemekben. Midőn 1872-ben Atheneben voltam, meglátogattam dr. Schliemann urat, ki akkorában hozott már Athénébe trójai régiségeket és ezek között vagy két vékára menő amuleteket. Ezen amuletfélék lencse alakú és tallér nagyságú barnás-fekete cserépdarabok, a dombor közepén körvonalakkal ékesítve, melyekből sugárkint nyúlnak ki egyenes, majd görbe vonalkák, mig a körök köze, vagy a körökön kívül való tér olynemü barbar czifrázattal van kitöltve, minőt a koppenhágai ethnographiai múzeumban láttam némely indiánfönök kitömött és tatovérozott bőre felületén. Schliemann, kezembe adván e cserepekből pár darabot, kérdezte: mit látok, mit észlelek rajtok? Válaszoltam, hogy talán a sugarakat kiömlő nap vagy lobogó tűz van a cserepeken kifejezve. Nem látja ön, kérdé Schlieman a kereszteket? Ha csak az egymást rendetlenül szeldelö vonalokra rá nem fogjuk, válaszoltam, hogy keresztek, én nem látok kereszteket. Pedig, úgymond ő, ezek keresztek, „und dass bezeugt, folytatá, dass nicht nur das Christenthum seinen Christus gehabt hat, sondern auch das Heidenthum seine Christuse.“ Sok badarságot kell az embernek hallani az életben, de arra mégsem számitottam, hogy valaha ilyennel találkozzam. Krisztus, a történeti Krisztus, Kivel és Kinek intézvényeivel 19 század tele van és a Kis-Azsia délnyugoti részén ásott cserépdarabokon létező és egymást rendetlenül szelő vonások — párhuzamban! Az egymást szeldelö vonalkák ~ keresztek, ezen képzelt keresztek ~ megfeszített pogány Krisztusok! Eszficzamodás-e ez, vagy annál is több? minthogy ismeretes, hogy positiv hitigazságokat nem ostromol, a keresztény hitet eltüntetni és kiirtani nem törekszik, csak — a bűn által megromlott szív! Valóban a hitetlen ember dogmatikája sokkal keményebb labdacs, mint a keresztény dogmatika; mert a hitetlen kereszténynek először el kell magával hitetni, hogy a történelem által századok folytán átszolgáltatott atyai 2*
